„A bántalmazó akkor a legveszélyesebb, amikor a nő ki akar lépni” – Dés Fannival, a NANE szakértőjével beszélgettünk a párkapcsolati erőszakról

Mi, itt a harmadik kerületben valljuk, a párkapcsolati erőszak nem magánügy, és mindannyian tehetünk az áldozatok megsegítéséért. Önkormányzatunk ezért hívta életre Áldozatsegítő Programját. Hogy ez a támogatás valóban hatékony legyen, időről időre érdemes felelevenítenünk és gyarapítanunk tudásunkat a családon belüli és a partnerkapcsolati bántalmazásról.

Áldozatsegítő Programunkban együttműködő partnereink között van a Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen Egyesület (NANE). Ezúttal Dés Fanni, a civil szervezet önkormányzati együttműködésekért felelős szakértője segít összegyűjteni az információkat: mi is az a társadalmi probléma, amivel szemben állunk.

Ezek a mézeshetek nem azok a mézeshetek

A bántalmazó partnerkapcsolatban számos csapda leselkedik a nőre. Rögtön a kapcsolat elején megtévesztő lehet, hogy az mily romantikával, mily szenvedélyes szerelemmel indul. A férfi lesi a nő minden kívánságát, csaknem piedesztálra állítja… Éppen ezért érdemes a figyelmeztetőjelekre figyelni, hogy időben kiderüljön, a túlzó figyelmesség valójában nem azt takarja-e, hogy a partner uralkodni akar fölöttünk.

„Mindenképpen a korai figyelmeztető jelek közé tartozik az állandó féltékenykedés, akár barátokra, barátnőkre is, és ennek nyomán szélsőséges hangulatingadozások, dühkitörések, tárgyak megrongálása. Ha viszont a nő jelzi a partnerének, hogy valamivel megbántotta, azt egyszerűen negligálja, – mondja Dés Fanni szakértő. – Ahogyan a mielőbbi elköteleződés erőltetése szintén jel lehet, valamint az, hogy előző partnerét bántalmazta, ám ha ez szóba kerül, a történteket átkeretezi, azaz annak minden felelősségét a bántalmazott nőre hárítja.” (A leírt figyelmeztető jelek itt felsorolt listája korántsem teljes.)

A szakirodalom pontosan leírja: a bántalmazó partnerkapcsolat dinamikájában körforgásszerűen ismétlődik három, jól elkülöníthető szakasz. Az erőszak ciklusában a feszültség felgyülemlésének, az erőszak kitörésének és az úgynevezett „mézeshetek” időszakok követik egymást, majd kezdődik minden elölről…

„A feszültség felgyülemlése az erőszak kitöréséig fokozódik. A bántalmazást követő mézeshetekben a partner mély megbánást mutat, bocsánat kér, fogadkozik, ám ezek a gesztusok nem őszinténk, míg az erőszak kitörése egyre szélsőségesebb, egyre durvább formát ölt, és a mézeshetek ideje egyre rövidülhet.”

Elszigetelés barátoktól, világtól, saját pénztárcától

Az erőszak említett ciklikussága minden bántalmazó kapcsolatban jelen van, azonban a bántalmazásnak lehetnek különböző formái. Előfordulhat például, hogy a bántalmazó a lelki és/vagy gazdasági erőszakot folyamatosan és állandóan gyakorolja a partnere felett. És el is érkeztünk az erőszak változatos, ugyanakkor legtipikusabb formáihoz, amelyek közül több gyakran együtt fordul elő.

„A testi mellett mindenképpen beszélnünk kell a lelki-érzelmi erőszakról. Hiszen a testi erőszak minden esetben súlyos lelki sérülést is okoz. Miközben az érzelmi erőszak eszköztárába tartozik a nő önbizalmának rendszeres lerombolása, a végletes féltékenykedés. A társadalmi-gazdasági erőszak markáns formája a nő elszigetelése. Gyakran látjuk, a bántalmazott egy idő után, „önként” mond le baráti, családi kapcsolatairól, nem megy el a találkozókra, hogy elkerülje az erőszak kitöréseket, amelyek a találkozókat követik. És idetartozik az elszigetelés az anyagi forrásoktól szintén, példaként említhetjük, amikor a bántalmazó nem engedi a nőt dolgozni, olykor még akkor sem, ha ez lenne a család egyetlen bevétele. A párkapcsolati erőszak formája még a verbális erőszak és a szexuális erőszak.”

A nászéjszakán csattan el az első pofon

Az erőszak ciklikussága mellett szintén megfigyelhető, hogy az erőszak folyamatosan eszkalálódik a kapcsolat alatt és egyes elköteleződési pontok gyakran az erőszak eszkalálódásához vezethetnek.

„Ilyen tipikus krízispontok például a házasságkötés, a terhesség, a gyermekszületés. Nem egyetlen bántalmazott nő történetében hallottuk: a nászéjszakán csattant el az első pofon. Tehát jellemzően azokban a helyzetekben, amikor egyre nagyobb a nő függése partnerétől, egyre sérülékenyebb az érzelmi erőszakkal és a gazdasági erőszakkal szemben, ráadásul ilyenkor hagyományosan erősödik a társadalmi nyomás is: maradjon a partnerével akkor is ha a kapcsolat bántalmazó.

És érdemes a családon belüli erőszakkal kapcsolatos számos tévhit közül egyet itt említenünk, hogy felszámolhassuk azt: még a bántalmazó férfiak is megváltoznak, ha a nő kiszolgáltatottá válik, például terhes vagy beteg. Ezzel szemben a valóság az, hogy az áldozatok 25 százalékát akkor is megveri a bántalmazó partnere, amikor gyermeket vár, sőt, sokszor a terhesség idején kezdődik a bántalmazás vagy válik súlyosabbá. És az esetek tíz százalékában a verés vetéléshez vezet.”

Meg is érkeztünk egy gyakran feltett kérdéshez: miért maradnak a nők egy bántalmazó párkapcsolatban? Módosítsunk egy kicsit ezen a kérdésen, és inkább így tegyük fel: miért nehéz kilépniük a nőknek egy bántalmazó kapcsolatból?

„Az imént említettük a nőkre ezzel kapcsolatban nehezedő, hamis felelősségérzetet ébresztő társadalmi nyomást, amelyet szűkebb környezetük is visszhangozhat: a család mindenek előtt… Ahogyan már szintén volt szó a gazdasági függésről, ez is gúzsba kötheti a nőt, sőt, saját érzelmi kötődése is, amelyet erőszak ciklusai közül a mézeshetek táplálhatnak. És a félelem! Tudjuk, a bántalmazó akkor a legveszélyesebb, amikor a nő ki akar lépni a kapcsolatból, a leggyakrabban ilyenkor történnek a gyilkosságok. Tehát nagyon is jogos az áldozat félelme, hogy még durvább bántalmazás fenyegeti vagy akár az élete is veszélyben kerülhet, ráadásul valószínűleg van már tapasztalata: kapcsolatba került ugyan arra hivatott intézménnyel, ám az nem védte meg. Míg a bántalmazó a rendszer ezen hiányosságait jól ki tudja használni. Hát ezért nehéz kilépni, a statisztikák szerint átlagosan a 7. (!) próbálkozásra sikerül a bántalmazó kapcsolatból kiszállni.”

„Látják, hallják, érzik…”

… fogalmaz a NANE egy kiadványában, hogyan érinti a párkapcsolati erőszak a párral élő a gyermekeket.

„Az esetek többségében az anya elleni erőszak esetén a gyermek is közvetlenül ki van téve bántalmazásnak. De ha nem is fizikai erőszak áldozata, biztosan szenved a bántalmazó férfi kontrolláló, uralkodó attitűdjétől. Hangsúlyoznunk kell, amennyiben a gyermek tanúja az erőszaknak, akkor is, ha nem is pontosan érti, mi történik, traumatizálódik. És hosszútávon is nagyon romboló hatása van, ha magára hagyjuk ezekkel a tapasztalatokkal, a tanulási zavaroktól kezdve egészen a torz képekig a nemi szerepekről széles a skálája a poszttraumás problémáknak.”

És a bántalmazó párkapcsolatban szocializálódott gyermek a sok-sok nehézsége között a saját partnerkapcsolataiba is vinni fogja terheit.

„A leánygyermekek ilyenkor nem rendelkeznek mintával többek között arról, hogyan jelölhetnének ki egészséges határokat partnerkapcsolataikban, ami az egyik kockázata lehet annak, hogy maguk is áldozatok lesznek. Hacsak nem részesülnek olyan terápiában, amely segít feldolgozni traumáikat, ám ma Magyarországon kevesek privilégiuma hozzájutni ilyen szolgáltatáshoz.

A fiúgyermekek jellemzően vagy maguk is bántalmazók lesznek, vagy épp ellenkezőleg, az erőszak minden formáját harcosan elítélik, de mindenképpen hat rájuk is, ők is cipelik e terheket.”

(A következő alkalommal többek között arról beszélgetünk Dés Fanni szakértővel, miért nem magánügy a kapcsolaton belüli bántalmazás; hogyan segíthetők az áldozatok egyéni szinten, közösségek képzésével és társadalmi szemléletformálással; valamint ismét igyekszünk eloszlatni a témához kötődő néhány tévhitet.)