Mi, itt a harmadik kerületben hisszük, mindannyian tehetünk a párkapcsolati erőszak áldozatainak megsegítéséért. Önkormányzatunk ezért hívta életre Áldozatsegítő Programját. És hogy ez a támogatás valóban hatékony legyen, utánajártunk mi a cselekvési terünk egyéni, közösségi és társadalmi szinten.
Áldozatsegítő Programunkban együttműködő partnereink között van a Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen Egyesület (NANE). Egy korábbi cikkünkben Dés Fanni, a civil szervezet önkormányzati együttműködésekért felelős szakértője segített összegyűjteni a családon belüli és partnerkapcsolati bántalmazással kapcsolatos legfontosabb információkat, ezúttal pedig az áldozatsegítés formáiról kérdeztük.
Tabuként kezelt, láthatatlan erőszak
A párkapcsolati bántalmazás nem magánügy, nem egyéni probléma, hanem társadalmi ügy, társadalmi probléma. Sokan egyet is értenek ezzel az állítással, legalábbis elméletben, míg mások elutasítják, és akadnak olyanok is, akik közömbösek a téma iránt. Vajon miért olyan nehéz elérni, hogy ez a szemléletmód gyökeret verjen?
„A házasságban, mint intézményben – a szexista világlátás szerint – a nemi szerepek hagyományosan nagyon kötöttek, amelynek része a nemi egyenlőtlenség, ez csaknem minden hatalmat a férfi kezébe ad, a nőt pedig kiszolgáltatott helyzetben tartja. Például jellemzően a férfiak keresik a pénzt a piaci munkával, míg a nők a háztartásban végeznek láthatatlan munkákat, – mondja Dés Fanni szakértő. – Tehát minden adva az erőszakhoz, és annak elfogadásához, elfogadtatásához. Hasonlóan ez a beidegződés mondatja azt, hogy ami a házasságban történik az magánügy, a magánszférát pedig tiszteljük Ezzel pedig az amúgy is sokszor tabuként kezelt, láthatatlan családon belüli erőszakot igyekszik is tabuként, láthatatlanságban tartani.
És ha ilyen közegben szocializálódunk, annak következménye lehet, hogy a párkapcsolati erőszakot normalizáljuk. Miközben, mondjuk, ha az utcán történik ilyen bűncselekmény, annak sokkal nagyobb az esélye, hogy lesznek jogi következményei. Azaz létezik egy kettős mérce, az előbbi erőszakot jóváhagyjuk, az utóbbit büntetjük. Tehát látjuk, a nemi egyenlőtlenségek fenntartásának nagyon erős a társadalmi beágyazottsága.”
Amikor a védelmedre hívatott intézmény árul el
Gyakran elhangzik a kérdés, hogy a bántalmazás áldozata miért nem kért korábban segítséget.
„Azt tapasztaljuk, hogy a bántalmazott nőknek igenis van erejük a változtatáshoz, amihez azonban támogatásra van szükségük. Jellemzően időben jelzik, hogy bajban vannak, hogy segítségre szorulnak, ám ennek elmaradása, elutasítása a környezetük részéről elbátortalaníthatja őket és lemondóvá teheti őket azzal kapcsolatban, hogy kaphatnak támogatás, és van remény a kilépésre.
Különösen akkor drámai ez a bizalomvesztés, amikor egy segítségre, védelemre kötelezett intézmény mulasztja el ezt. És ez az intézményi árulás még kiszolgáltatottabbá teszi az áldozatot bántalmazójának.”
Az áldozathibáztatás kelepcéjében
Az olyan számon kérő kijelentések, hogy a bántalmazott nő miért nem tett ezt vagy azt, vagy éppen miért tette meg, mind szintén az áldozatra kívánja hárítani a felelősséget. Mindeközben azt is sugallja, talán az áldozat története nem valós, nem is úgy történtek az események…
„Szintén a szexista attitűd része, hogy inkább hiszünk a férfinak, ráadásul ezekben az esetekben egy traumatizált nő állításai állnak szemben egy gyakorta manipulatív férfiéval szemben. És éppen ez a traumatizáltság okozhatja, hogy a nő nem tud úgy viselkedni, úgy kifejezni magát, ahogy például, azt amúgy a megsegítésére és megvédésére kötelezett intézmény elvárná, míg a bántalmazó férfi a rendszer ezen visszáságait, hiányosságait nagyon is ügyesen használja ki, és így az ő narratívája kerekedhet felül vagy legalábbis egyenrangúként kezelik azt.”
Bármelyikünk válhat áldozattá
Azzal a tévhittel szintén találkozunk, amely szerint a kapcsolaton belüli erőszak az alacsonyan iskolázott és az ezzel gyakorta együtt járó szegénységben élő pároknál fordul elő leginkább.
„Bárki válhat erőszak céltáblájává, és bizton állíthatjuk, hogy minden nő találkozik az élete során a diszkrimináció valamilyen formájával. Nem tapasztalunk összefüggést a bántalmazás gyakorisága és a társadalom rétegezettsége között. Minden etnikai csoportban, minden társadalmi rétegben, minden lakóhelytípusban hasonló arányban találkozunk bántalmazókkal és áldozatokkal.
Sőt, azt látjuk, a bántalmazott nőkben egyformán erős a kilépés szándéka, bárhonnan is érkezzenek. De az is igaz, hogy ennek sikerességéhez az esélyeikben igen nagy eltérések lehetnek. Ilyen határozott különbség van például az anyagi önállóság megteremtésének a lehetőségeiben. A jobb munkaerőpiaci pozíció, a stabil középosztálybeli háttér természetesen mind valamelyest könnyebbé tehetik a gazdasági függés felszámolását és így a kilépést is a bántalmazó kapcsolatból. Míg nyilvánvaló a hátránya például egy gyermekeit egyedül nevelő, három műszakban dolgozó anyának…”
„Hiszünk a hozzánk fordulóknak”
Ez a NANE hitvallása, amelynek a fentiek ismeretében különleges ereje van.
„Igen, mi hiszünk a hozzánk fordulóknak, és következetesen képviseljük azt, hogy bántalmazásban a felelősség mindig az elkövetőé. És tapasztaljuk, már önmagában ez a megértő közeg egyedülálló támogatást nyújthat. Ingyenes, anonim segélyvonalunkat minden kötelezettség nélkül hívható, a vonal másik végén képzett, segítő technikákkal felvértezett önkéntes munkatársaink fogadják a hívásokat.
Természetesen minden beszélgetésből a hívó egyedi története bomlik ki, de mégis mondhatjuk, hogy van három nagy típusa annak, miért fordulnak hozzánk. Vannak olyan nők, akik már elgondolkodtak azon: vajon ő bántalmazó kapcsolatban él-e, és nekünk elmondva történetét könnyebbé válhat kimondani: igen. És hívóink között vannak olyan bántalmazott nők, akikben már megfogalmazódott, ki akarnak lépni az erőszakos kapcsolatból, de ehhez támogatásra van szükségük. A harmadik csoportba tartoznak azok a nők, akik a bántalmazójuk mellett a már említett intézményi árulásnak is áldozatul estek. Akik megtapasztalták, hogy a rendszer, amelynek támogatnia kellene őt és igazságot szolgáltatnia neki, magára hagyta, vagy rosszabb esetben ellene fordult.
Az intézményi árulással a bántalmazott nők a gyermekelhelyezés, a szülői felügyeleti jog, a kierőszakolt kapcsolattartás ügyeiben különösen gyakran találkoznak. Ezért a Patent Egyesülettel közösen működtetett integrált ügyfélellátásunk keretében személyesen és telefonon nyújtunk jogi segítséget, valamint pszichológiai és szociális tanácsadást.”
Nem vagy egyedül!
Az áldozatsegítés egyéni, közösségi és társadalmi szinten, utóbbi a társadalmi szemlélet formálásával, egymást segítő, kiegészítő tevékenységek. Önkormányzatunk Áldozatsegítő Programjával igyekszik a lehető legtöbb ponton bekapcsolódni ezekbe.
„»Nem érzem, hogy én vagyok az egyetlen.« Ez az egyik válasz, amely arra a kérdésre érkezett: mit kaptak a nők a túlélőket támogató csoportban való részvételtől. A bántalmazás áldozatainak és túlélőinek indított támogató és önsegítő csoportjainkban a sorsközösség megélése valóban élő, hatékony támogatásnak bizonyul.
Segítő munkát végző szakembereknek, akik munkájuk során találkoznak bántalmazás áldozataival, képzéseket szervezünk. Ennek keretében a harmadik kerületben az önkormányzattal együttműködve rendőrökkel, szociális munkásokkal és szépségipari dolgozókkal dolgozunk együtt. A rendőrök képzésében például a megfelelő tudás, jogszabályok ismerete mellett motivációt is adhatunk. Megerősítjük őket, nagyon sokat jelenthet, ha aktívan támogatják a párkapcsolati erőszak érintettjét. És megóvhatjuk őket kiégéstől, például abban az esetben, ha azt látják, erőfeszítéseik ellenére a megsegített áldozat visszatér az őt bántalmazóhoz – hiszen a képzésnek köszönhetően ott a tarsolyukban a tudás, (ahogyan már beszéltünk is róla): átlagosan a hetedik próbálkozásra sikerül a nőnek az erőszakos kapcsolatból végleg kiszállnia.
A szociális munkásoknak szintén gyakorlatorientált képzést nyújtunk. Hiszen az egyetemen igen kevés szó esik a családon belüli erőszakról, miközben ügyfeleik között vélhetően az átlagosnál magasabb számban vannak érintettek, és azt is tudjuk, nem könnyű a tanultakat a gyakorlatban alkalmazni, így ebben is segítenünk kell. A szépségiparban dolgozók képzése pedig teljesen egyedülálló. Feltételezhetjük, hogy vendégeik között vannak, akik kapcsolaton belüli erőszak áldozatai, és a képzésre jelentkezők készek arra, hogy megtanulják, ha tudomást szereznek erről, hogyan segíthetnek nekik valóban hatékonyan.”
Biztonságos lakhatás
Halad annak a három önkormányzati lakásnak a felújítása, amelyeket a párkapcsolaton és családon belüli erőszak áldozatainak segítésére szán Óbuda-Békásmegyer Önkormányzat Áldozatsegítő Programjának keretén belül. Időről-időre beszámolunk, hol tartunk a munkálatokkal. Reméljük, hogy a lakások már 2025. év elejétől biztosítani tudják a biztonságos, tiszta és rendezett lakhatás lehetőségét. A FSZA 2023-32 kódszámú, „Párkapcsolati és családon belüli erőszak áldozatainak segítése Óbuda-Békásmegyeren” című projekt a Fővárosi Szolidaritási Alap támogatásával valósul meg.
