A Szovjetunióba hurcolt magyar politikai rabok és kényszermunkások tragikus sorsáról minden évben november 25-én emlékezünk meg, mivel 1953-ban ezen a napon érkezett vissza Magyarországra a Gulag-táborokból hazabocsátott magyar rabok első csoportja.
Az úgynevezett „kis munkára”, azaz málenkij robotra itt, Magyarországon gyűjtötték össze a polgárokat a szovjet fegyveres erők, majd vagonokban szállították őket munkatáborokba. De kerültek ide megkínzással, zsarolással hamis vádak bevallására kényszerített civilek és egykori katonák is.
Több mint nyolcszázezer honfitársunk került így többévnyi kényszermunkára, távol a hazájától, a családjától.
Száműzetés és kényszermunka volt ez, amelyet ártatlanoknak kellett elszenvedniük. Sokan közülük a rettenetes körülmények és a kíméletlen bánásmód miatt soha nem térhettek haza, jeltelen sírokban nyugszanak. Azon keveseket, akik a többesztendőnyi rabmunka poklából visszatérhettek a családjaikhoz, titoktartásra kényszerítették: soha sehol senkinek nem beszélhetnek a velük történtekről.
A megfélemlítés, a hallgatás rabsága azonban nem tartott, nem tarthatott örökké. A Gulag-lágerek túlélőinek visszaemlékezéseit kötetek és dokumentumfilmek is őrzik, hogy megismerhessük történetüket.
Valamennyi elhurcolt ember emléke előtt hajtunk fejet ma. Kötelességünk emléküket őrizni, és gyermekeinknek is továbbadni ezt a tudást.
Dr. Kiss László, Óbuda-Békásmegyer polgármestere az emléknapon koszorút helyezett el az elhurcolt politikai rabok Árpád fejedelem úti Gulag-emlékművénél.
