Bús Balázs polgármester képviseletében Kelemen Viktória alpolgármester köszöntötte 100. születésnapja alkalmából békásmegyeri otthonában Csap Leventénét, Gizi nénit.
Gizi néni egyetlen gyermekeként 1917. április 14-én Karcagon látta meg a napvilágot. Hadbíró édesapjával, tanítónő édesanyjával 1919-ig Kolozsváron éltek, majd visszaköltöztek Karcagra, ahol a családfő ügyvédként kezdett dolgozni. Gizi néni az elemi iskolát is itt végezte, a kereskedelmi szakiskolába Ceglédre járt. 1942-ben gyermekgondozói tanfolyamra íratták be Budapesten az Árpád Kórházba.
Első munkahelye a karcagi posta volt, ahol másodosztályú segédtisztként dolgozott. A II. világháború ideje alatt 1944-ben az alföldi várost kiürítették – Budapestre került a Fő utcai Postahivatalba –, az ostromot a fővárosban élte át. Egy évvel később került vissza szülővárosába. A háború befejezése után a Magyar Posta tényleges szolgálatából elbocsátották, mert a Karcagon áthaladó, mozgó vonatból a kényszermunkára elhurcoltak titkos üzeneteit összeszedte és továbbította a címekre. Ez a bátor tett sok családnak segített abban, hogy a régen látott szeretteiről hírt kapjon és életben tartotta a reményt a hazatérésre. Az önzetlen segítség köszöneteként számtalan levelet kapott a hálás hozzátartozóktól.
1948-ban férjhez ment Csap Leventéhez, aki hadirokkant volt, két kisgyermekkel. A hároméves Csongort és az ötéves Leventét ezután együtt nevelték. Közös gyermekeik is születettek, 1951-ben Attila, 1954-ben Árpád. Kisebbik fiuk sokat betegeskedett, 5 éves koráig kórházban volt, Gizi néni ápolta.
1946-1949 között irodai könyvelőként dolgozott a debreceni Dohánygyárban, 1950-ben Bánfalvára sodorta őket az élet, itt férje az erdőgazdaságnál dolgozott, ahonnan 4 év múlva visszaköltöztek Karcagra az édesanyjához. Gizi néni ezután – a megélhetést biztosítva – takarítói munkákat vállalt, de bűvész mellett színpadi asszisztensként is megállta a helyét.
1961-ben a válásuk után ismét Pestre költözött és a Fővárosi Faipari Vállalathoz került, ahol egy darabig fizikai munkát végzett. Itt mikor megtudták, hogy leánykorában postáskisasszony volt, telefonközpont-kezelőnek léptették elő. A Vállalattól ment nyugdíjba, de nyugdíjasként is visszajárt régi kollégáihoz. 1980-tól a Csobánka téren megnyílt gyermek szakrendelő kartonozójában asszisztensként dolgozott még egészen 1994-ig. Édesanyját éveken át, szeretettel ápolta, aki 103 éves korában hunyt el.
Nevelt fiai ágán 5 unokája és 5 dédunokája van. Attila fia előadóművészként, artistaként a világot járja. Kisebbik fiával (nyugdíjas) és menyével él békásmegyeri panellakásukban.
Egész életében fontosnak tartotta édesapja – akit a szegények ügyvédjének is neveztek – tanító szavait: „Mindig segíts embertársaidon és tanulj meg alkalmazkodni, hogy bárhol meg tudd állni a helyed.”
Mai napig sokat olvas, főz, vezeti a háztartást, gyönyörű kézimunkái az Idősek Művészeti Fesztiválján mindig elismerésben részesülnek. 80 évesen is járt még kirándulni, túrákat vezetett. A Karcagi Öreg Diákok Baráti körének lelkes tagja volt, a budapesti találkozókra az utóbbi 3 évben már sajnos nem tudott elmenni.
Gizi néni ma is életvidám, a Bibliát napi rendszerességgel forgatja. Hitét és jókedvét nem hagyta el, talán ez is hozzásegítette ahhoz, hogy idén a 100. születésnapját ünnepli.
