“Úgy, mint tisztviselő, s úgy is, mint bizottsági tag, mindenkor a legnagyobb odaadással szolgálta Óbuda érdekeit.” – írta a Fővárosi közlöny, 1914-ben a városrész első polgármesteréről.
Harrer Pál 1829-ben született Óbudán. Szülei szőlősgazdák voltak, ám ő a családi tradíciók követése helyett gyermekkorától kezdve a hivatali pályára készült. Az elemi iskolát Óbudán, a gimnáziumot Esztergomban, majd Budán végezte. Jó tanuló volt, de a család anyagi körülményei nem tették lehetővé továbbtanulását.
Életpályája szorosan kötődött szülőhelyéhez. Tisztviselőként mindig Óbudáért akart dolgozni: 1848-tól Óbuda városánál írnoki állást vállalt, majd 1850-től a jegyzői feladatokat látta el. 1872-ben Óbuda első polgármestere lett, majd Pest, Buda és Óbuda egyesítése után – mely egyesítés létrejöttében tevékenyen részt vett – 1885-ös nyugdíjba vonulásáig a kerületi jegyzői tisztséget töltötte be.
Harrer Pál fia, Ferenc írásából ismerhető meg igazán. Ő így vall édesapjáról: „mindig tárgyilagos volt, a dolgokat érzelmek és szenvedély nélkül szemlélte. E tulajdonságok fejlesztették ki élete vezető elvét: a közérdek mindenek fölé helyezését.” Óbuda első polgármesterénél a közérdek az egész nemzet érdekét jelentette. Kitűzött célját, miszerint Óbudáért dolgozzon, megvalósította; tevékenységét, emberi nagyságát nemcsak az óbudai lakosok, hanem a kormány is elismerte, életpályájáért királyi kitüntetésben részesült
Sz.Cs.
