Dallamok, amelyek nem öregszenek
A könnyedséget gyakran összetévesztjük a felszínességgel. Ami szórakoztat, megnevettet, dallamával magával ragad, arról hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy kevesebbet mond a világról, mint a komolyabbnak tartott művészeti alkotások. Az operett azonban rácáfol erre az előítéletre.
Egy jól megírt dallam, egy szellemes párbeszéd, a szerelem és a társadalmi különbségek színpadi játéka olyan élményt adhat, amelyet nemzedékek őriznek meg magukban. Természetesen a népszerűség önmagában még nem művészi mérce, de ha egy műfaj dalait száz év elteltével is éneklik, előadásaira pedig ma is hatalmas nézőközönség kíváncsi, érdemes megvizsgálni, mi tartja életben.
A magyar operett a 20. század elején nemzetközi rangot szerzett. Kálmán Imre A csárdáskirálynővel, Lehár Ferenc A víg özveggyel, Huszka Jenő a Bob herceggel, Szirmai Albert pedig a Mágnás Miskával írta be nevét a zenés színház történetébe. Műveik a magyar zenei hagyományt a korabeli európai szórakoztató színház világával kapcsolták össze, és messze túljutottak az országhatárokon. Az operett sikere mögött összetett művészi teljesítmény áll: a dallamok megkomponálása, az énektudás, a színészi játék, a tánc, a humor és a látvány együtt teremti meg a hatást. A műfaj legjobb darabjai könnyen befogadhatók, de előadásuk elképesztően komoly felkészültséget kíván.
Óbudának is megvan a maga operetttörténete. Az 1897-ben megnyílt Kisfaludy Színházban a zenés szórakoztatás fontos helyet kapott: a fennmaradt színháztörténeti adatok szerint egy társulat 810 nap alatt 202 operettet játszott, miközben összesen 346 különböző darabot vitt színre. A Duna-part közelében álló teátrum a korabeli óbudai kulturális élet jelentős intézménye volt, bár működését gyakran nehéz anyagi körülmények kísérték, és az épület a második világháború után eltűnt.
A hagyomány ma más formában él tovább: az Óbudai Társaskör 2026-ban már harmadik alkalommal adott otthont az Operett Mesterfokon énekkurzusnak, amelynek zárókoncertjén neves énekművészek mellett a növendékek is felléptek. Óbuda története és jelenkori kulturális élete így egyaránt kapcsolódik a műfajhoz.
Az operett jövője azon múlik, képes-e a hagyományt élő színházi élménnyé alakítani. A klasszikus darabok megőrzése mellett a rendezőknek és előadóknak a mai közönség számára is érthetővé kell tenniük a régi történetek társadalmi hátterét, humorát és érzelmeit. A műfaj megújulását segítheti az eredeti szövegek újrafelfedezése, a kevésbé ismert művek bemutatása, valamint a fiatal énekesek képzése.
A magyar operett értékét a nemzetközi sikerek mellett az is mutatja, hogy ma is képes közös élményt teremteni különböző korosztályok számára. A könnyedség mögött fegyelem, mesterségbeli tudás és kulturális emlékezet rejlik – és amíg ezeket a színpadon újra meg tudják teremteni, az operettnek is van jövője.
