A megemlékezés a Szent Péter és Pál Főplébánia-templomban tartott szentmisével kezdődött, majd a résztvevők a Fő térre vonultak, ahol Neubrandt Istvánné, a Német Nemzetiségi Önkormányzat elnöke idézte fel a háború utáni időszak történelmi tényeit:
A háború után a 16-45 év közötti férfiakat elhurcolták, jóvátételként kényszermunkára kellett menniük a Szovjetunióba. Így ’45 januárjában Óbuda szinte teljes férfi lakosságát gyalogmenetben hajtották a Duna mentén, majd marhavagonokban folytatták az utat a szibériai munkatáborokba. Sokan már az út alatt meghaltak. A Vörös hadsereg elsősorban a német lakosságú 
településekről szedte össze az embereket, de menet közben már bárkit beránthattak a z elhunytak és szököttek helyére. Az elhurcoltak csupán harmada tért vissza, 3-9 év kényszermunka után, testileg lelkileg összetörve. Itthon soha senkinek, még családtagjaiknak sem beszélhettek átélt szenvedéseikről. Egy 1950-ben készült statisztika szerint, mintegy 12 ezer ember esett áldozatul.
Kemény sors, de csak kemény kövön csiszolódik a jellem. Hiszek abban, hogy akik elviselték a fogság próbáját, elviselik a nehezebbet a szabadság próbáját is. – Örkény István, az egykor szintén hadifogoly író szavaival kezdte ünnepi beszédét Varga Mihály 
nemzetgazdasági miniszter, Óbuda-Békásmegyer országgyűlési képviselője. A miniszter az Óbudáról és Békásmegyerről “malenkij robotra” vitt németekre emlékezve beszédében hangsúlyozta: mások bűnei miatt kellett szenvedniük a második világháború után a Szovjetunióba kényszermunkára hurcoltaknak.
“Ahhoz, hogy ismét megálljuk a szabadság próbáját, mindenekelőtt szembe kell néznünk a közelmúlt évtizedekig elhallgatott, elhazudott történelmével, és igazságot kell szolgáltatnunk azoknak az embereknek, akik egy könyörtelen diktatúra ártatlan áldozatai voltak; a ma helytállásán múlik Magyarország jövője.” – szólított fel a miniszter. De nemcsak emlékezéssel szolgálhatjuk méltón az áldozatok emlékét, hanem azzal, ha együtt, összefogva olyan világot építünk, amely az ártatlan áldozatoknak is járt volna. – tette hozzá Varga Mihály.
A megemlékező beszéd után a résztvevők az emléktáblánál koszorúk elhelyezésével rótták le kegyeletüket az ártatlan áldozatok előtt.
