„Gyuri bácsi minden cselekedetét a humanizmus vezette – emlékezett dr. Kiss László, Óbuda-Békásmegyer polgármestere az ünnepségen. – A megértést és a szeretetet választotta egy évszázadon át, akkor is, amikor minden körülmény ezek ellen hatott, akkor is, amikor kevesen támogatták ezen az úton. És így is hatott ránk, valamennyiünkre, és ezt az örökséget visszük magunkkal.”
A Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség békásmegyeri templomában állították fel azt a mellszobrot, amelyet Kocsis András Sándor alkotott, és melynek talapzatába Bálint György hamvainak egy részét is elhelyezték. „Emlékezete nem lehetne jobb helyen, mint itt, egy olyan közösségben, ahol az emberség és a természet szeretete a legfőbb parancs” – fogalmazott Szabó Tímea országgyűlési képviselő.
„Bálint György belülről vezérelt ember volt, legelőször is önmagában teremtett csodálatos harmóniát, s ez kevés embernek adatik meg – osztotta meg gondolatait Herényi Károly egykori országgyűlési képviselő. – És ez a belső béke sugárzott belőle, nem is ismerek olyan embert, aki ne szerette volna őt, ami szintén keveseknek adatik meg.”
Donáth László evangélikus lelkész szintén részt vett a szertartáson, és megköszönte Iványi Gábornak, a Magyar Evangéliumi Testvérközösség elnökének, hogy újra és újra egybehív minket, bátorítva, ne fáradjunk el. E testvériségnek volt tagja Bálint gazda, aki eredetileg zsidó közösségbe született, amelyről Iványi Gábor szintén megemlékezett, ahogyan arról is, hogy a szoboravató jom kipurra, a zsidó vallás egyik legnagyobb ünnepére, az engesztelés napjára esett.
A méltó megemlékezést Balatoni Péter zongorahangversenye zárta, a művészet eszközeivel tisztelegve Bálint György előtt. És vigaszt nyújtva valamennyiünknek, akik egy kicsit magunkra hagyva érezzük magunkat, amióta Gyuri bácsi elment. De humanista kiállása velünk marad, hiszen még ez év áprilisában is arra hívott minket, „Karolj fel egy szegény családot!”, hogy a különösen nehéz időkben a nagy nehézségekkel küzdőkön segítsünk, elkötelezetten és személyesen. És hatalmas tudásának apró morzsája is velünk marad, amikor akár kerületünk közösségi kertjeiben gondoskodunk növényeikről, akár odahaza, egymás és a magunk örömére.
