A díszőrség parancsnokának vezényszavaival, majd a Himnusz felhangzásával vette kezdetét a Kiscelli kastélynál az 1956-os forradalom 60. évfordulója alkalmából a november 4-i Nemzeti gyásznapra szervezett megemlékezés. Az önkormányzat, a pártok és a társadalmi szervezetek képviselői előtt Bús Balázs polgármester mondott beszédet. Az író és költő Faludy György példáján keresztül érzékeltette, hogy a kivégzések, bebörtönzések mellett mekkora erkölcsi pusztítást jelentett a kádári megtorlás. Mint monda, a menekülő százezrek nem számolhattak azzal, hogy valaha is visszatérhetnek, így „magyarságukat szívük magányába kellett zárni, s lélekben lemondani arról, hogy gyermekeiket ugyanúgy nevelhessék hazaszeretetre, mint egykor őket a pesti utca”.
Szavai szerint ezért jelentett valamiféle új kezdetet több ezer ’56-os menekült számára a ’89-90-es rendszerváltás. Akkor úgy látszott, „hogy a forradalom álma valóra válhat, szabadon rendelkezhetünk végre saját dolgainkról, hogy a bűn elnyeri méltó büntetését. Bizakodó fiatalokként mi magunk is hittük, hogy Nagy Imre újratemetésével éles cezúra húzható a vállalhatatlan baloldal és a polgári gondolat hívei közé.”
Emlékeztetve a 10 évvel ezelőtt történt budapesti eseményekre, úgy fogalmazott, az ÁVÓ-s lelkület máig kísért. Amikor tényleges hatalmat birtokoltak, éles fegyverrel lőtték az embereket. Ez történt 60 éve, október 25-én a Kossuth téren. „Szégyenlős ÁVÓ-sként 10 évvel ezelőtt gumilövedékekkel tüzeltek a békés demonstrálókra. Ez az erőszakos belső késztetés azonban akkor sem múlik, ha elveszítik a hatalmat… Két hete hangos sípszóval akarták elnémítani a másként gondolkodó többséget. ” – tette hozzá.
Az óbudai felkelők, a Schmidt-kastély védelmezői, a fegyverropogásban gyermekeiket óvó anyák, és bebörtönzött apák ezreinek áldozatvállalásához, és a kivégzett forradalmárok hazaszeretetéhez kell felnőnünk, s ez nem könnyű feladat. A túlélőkre emlékezve a polgármester hangsúlyozta: a hallgatás hosszú éveiben is lelkük mélyén, családok titkos történeteit továbbadva őrizték 1956 becsületét és a szabadság eszményét.
Az emlékező szavak után az Árpád Gimnázium diákjának tolmácsolásában elhangzott Vas István Kossuth-díjas költőnk 1956 novemberében írott: Az új Tamás című versének részlete.
Az est zárásaként a városrész vezetői, a pártok, társadalmi szervezetek képviselői és az esemény többi résztvevője helyezett el az emléktábla alatt a koszorút vagy az emlékezés mécseseit.
