Egy 12 éves kislány, Bartos Margit naplójából való a fenti idézet. E gyermeki sorokban benne van mindaz, amit akkor az egész nemzet érzett: a kétség és a remény. Ott van az öröm mámora is, amely minden igaz ügy érdekében indult forradalom sajátja. Az először felvonuló egyetemisták köreiben éppúgy ott volt, mint az óbudai nemzetőrség Tímár utcai hősei között, vagy a San Marco utcai ideiglenes kórházban a sebesülteket ellátó ápolónők között.
Emlékezzünk együtt azokra, akik harcoltak a szabadságért, akik hittek egy jobb, szabadabb világban.
