A magyar dráma napján, azaz Madách Imre születésnapján nem csupán Az ember tragédiáját ünnepeljük, hanem minden művet, amely évszázadok óta formálja gondolkodásunkat. A színpadon akár mi magunk is állhatnánk, hiszen a drámákban hitünk, vágyaink, bukásaink, reményeink elevenednek meg.
A magyar drámairodalom kulturális örökségünk egyik legerősebb oszlopa, amelynek egyetemes üzenetei határainkon túl is hatnak és élnek. Amikor magyar szerzők műveit játsszák külföldi színpadokon, Európa és a világ újra és újra felfedezi, mennyire gazdag, érzékeny és mély a magyar irodalom.
Büszkeséggel tölthet el minket, hogy ezek a művek hazánkban nem csak könyvlapokon és színházi falak között élnek, s nincs ez másként kerületünkben sem. Hiszen többek között iskoláink irodalmi versenyein, idősklubjaink műveltségi vetélkedőin, és közösségi programjainkon a vállalkozó szelleműek újraélhetik a drámák hőseinek kérdéseit, dilemmáit, sorsukat, s ennek nyomán minden nemzedék hozzátesz valamit a művek megértéséhez és továbbadja a magyar dráma örökségét a jövőnek.
