A gyász nem lezárható időszak, hanem az életet átszövő, személyes és közösségi tapasztalat. A Budapest Galéria új kiállítása, a Szívem is sír belül – Gyászmunkák reflektál arra hogy hogyan változott a halálhoz és veszteséghez való viszonyunk, milyen tabuk és társadalmi elvárások nehezítik a gyász megélését, és milyen szerepe lehet a művészetnek, a rítusoknak és a támogató közösségeknek a veszteséggel való együttélésben.
Budapest Galéria új kiállításának fókuszában a gyász áll: személyes viszonyunk hozzá, társadalmi és szociális dimenziói, valamint az elmúláshoz kapcsolódó szokások és rítusok átalakulása.
A késő kapitalista társadalomban a halál egyre inkább elszakad az élet mindennapi tapasztalatától. A betegséghez és az öregedéshez hasonlóan medikalizálódott, személytelenebbé vált, az élet utolsó szakasza pedig sok esetben kórházakban, magányosan, támogató közeg nélkül zajlik. Ezzel párhuzamosan a gyász is tabusított jelenséggé vált: a gyászoló ember a társadalom produktivitásra épülő működéséből átmenetileg kiesik, ezért a veszteség megélésére kevés tér és idő jut.
A Szívem is sír belül – Gyászmunkák című kiállítás ezt a tabusítást és a gyásszal kapcsolatos külső elvárásokat kérdőjelezi meg. A bemutatott művek a gondoskodás fogalmát az élőkről az életből éppen távozókra is kiterjesztik, és az életből a nemlétbe tartó átmenetet, valamint az azt kísérő támogató szerepeket vizsgálják.
Az alkotások a gyász különböző formáit járják körül: a személyes veszteségtől és a megküzdés egyéni módjaitól a közösségi és kollektív gyászfolyamatokig. Egyes művek a népirtások, háborúk és globális katasztrófák felfoghatatlan veszteségeire is reflektálnak, ahol a gyászmunka sokszor különösen nehézzé vagy akár lehetetlenné válik. A kiállítás kitér a vallás és a spiritualizmus megváltozott szerepére, valamint a veszteségekhez kapcsolódó rítusok átalakulására is.
A kiállításon szereplő művek közös kiindulópontja, hogy a gyászra nem lezárható folyamatként tekintenek. A veszteséggel való együttélés sokszor hosszú és kaotikus folyamat, amelyben a személyes és kollektív tapasztalatok összekapcsolódnak. A kiállítás ezért a tabuk feloldására, a gyászról való beszéd fontosságára és a támogató közösségek szerepére irányítja a figyelmet.
A kiállítás 2026. november 22-éig látogatható a Budapest Galériában.
(1036 Budapest, Lajos utca 158.)
Kiállító művészek: Noor Abed, Korakrit Arunanondchai, Anaïs Chabeur, Ember Sári, Fátyol Viola, Dana Kavelina, Kádár Emese, Koleszár Adél és Esteban de la Torre, Hilla Kurki, Móró Zsófia, Ulbert Ádám, Emily Waszak
A kiállítás kurátora: Gadó Flóra
A kiállítás címe Móró Zsófia Boldogok akik sírnak című művében elhangzó, Kálló Zsuzsannával készült interjúból származik.
Nyitókép: Budapest Galéria
Fotó: Juhász G. Tamás
