A május elsejei ünnep az 1886-os chicagói tömeges munkássztrájk időpontjának emléke előtt tiszteleg: a nyolcórás munkaidő bevezetéséért küzdöttek a munkásszervezetek és a munkabeszüntetéshez csatlakozók e napon. A többnapossá duzzadó tüntetéssorozaton 350 ezer tiltakozó vett részt, a kivezényelt rendőrök több ízben nyitottak tüzet a tüntetőkre.
Szintén május elseje történetéhez tartozik, hogy a chicagói események negyedik évfordulóján, 1890-ben e napon több országban vonultak a munkások utcára, és már ekkor megfogalmazódott, hogy nemzetközi szolidaritásukat fejezik ki ily módon. Így ma a munka ünnepe mellett a munkavállalók szolidaritási napját is ünnepeljük.
A szolidaritás kifejezésének aktualitása azóta sem kopott meg. Ma is szolidaritást kell vállalni a kiszolgáltatott munkavállalókkal éppúgy, mint a munkájukat elveszítőkkel vagy a szabadságuktól ártatlanul megfosztottakkal, a háború elől menekülőkkel, az áldozatok családjaival.
Május elsejét a katolikus egyház is számon tartja, egyáltalán nem függetlenül a nemzetközi munka ünnepének üzenetétől. A hívek az ács Szent József, a munkások védőszentje előtt tisztelegnek e napon. Az ünnepről XII. Piusz pápa rendelkezett 1955-ben Jézus nevelőapjára emlékezve.
