Hazánk történetében 1990. augusztus 3. kitüntetett nap. Ekkor választották meg Göncz Árpádot a rendszerváltás utáni Magyarország első köztársasági elnökének. E dátum a demokrácia, az elfogadás és a szabadság szimbóluma is egyben.
„Nem vagyok, nem lehetek pártok, pártérdekek szolgája – világéletemben, pártban és párton kívül, a nemzet függetlenségét, a szabad gondolatot, szabad szót, a szabad hazában szabad hit gondolatát, a társadalmi igazság emberi jogokban kiteljesedő, megkülönböztetést és kirekesztést el nem ismerő védelmét szolgáltam és fogom szolgálni.”
Göncz Árpád gondolatai örök érvényű útmutatás adnak mindannyiunk számára. Mindannyiunk számára, aki hiszünk a valódi nemzeti értékekben, a szabad, elfogadó, befogadó Magyarországban, függetlenül attól, hogy kívánunk-e a közéletben szerepet vállalni vagy sem.
Göncz Árpád köztársasági elnöki tisztségét betöltve, ahogyan egész életében az igazságosság, a tolerancia és a nemzetegyesítés mellett szállt síkra. Fontos volt számára, hogy minden kisebbségi csoport tagjainak jogai megőrzésre és megóvásra kerüljenek, az ország pedig befogadó legyen.
Egykori köztársasági elnökünk, a József Attila-díjas magyar író és műfordító Óbuda-Békásmegyer díszpolgára, akinek számos helyen őrizzük szeretettel és tisztelettel emlékét a harmadik kerületben. Egykori otthonában emlékhelyet alakítottunk ki, és születésének századik évfordulójához kapcsolódóan egy egész éves programsorozatra vártuk az érdeklődőket.
Évről évre felkeressük az emléktáblákat és szobrokat is, amelyek őrizzék emlékét, hogy az utókor számára szintén megmutassák, milyen nagyszerű személyiség volt, és hogy valamennyiünket arra inspiráljon, az elkötelezettségre és az emberiességre törekedve járuljunk hozzá az ország és a világ jobbá tételéhez.
