Aktív irodalom az Esernyősben

A május 24-i első alkalommal ember és történelem viszonya kerül középpontba két nagyszerű író szemén át láttatva sorsokat, viszonyulásokat. A Finnugor vámpír, a Kommunista Monte Cristo és a Nyughatatlanok szerzője, Szécsi Noémi, valamint az Aegon-díjas Kitömött barbár írója, Péterfy Gergely mesélnek műveikről, művészi látásmódjukról. A beszélgetést Szekeres Nikoletta moderálja.

Miközben a Szindbád Rendezvénytérben zajlik a beszélgetés, novellaimprovizátorok tollából új művek is születnek: Krúdy-novellaimpró gondoskodik a csak itt és most születő további irodalmi csemegékről. A méltán nagysikerű impróműfaj irodalmi verziójában három játékba hívott író, Gerőcs Péter, Szerényi Szabolcs és Péntek Orsolya feladata lesz, hogy egy-egy kalapból kihúzott jellegzetes Krúdy-idézet és műfajmegjelölés felhasználásával egyetlen óra alatt megalkossanak egy novellát, amit aztán azon melegében fel is olvasnak a közönségnek, DJ Sanyi – szigorúan bakelitről szolgáltatott – dallamainak kíséretével.

A sorozat június 20-án folytatódik, amikor a gasztro, az irodalom és a gasztroirodalom kerül terítékre részben átvitt, részben pedig a szó szoros értelmében is. Krúdy Gyula és Az emlékek szakácskönyve adja majd az esemény felütését, melynek mentén a gasztro- és kávékultúrtörténet egyik igazi nagyágyúja, Krúdy Gyula remek ismerője, Saly Noémi halad előre beszélgetőpartnereivel művek és étkek között. A Semmiből is finomat gyártó, Krúdy budapesti életének színtereit bemutató szerző, a Spájz, Az Ínyesmester, a Gellért, a körút és Budapest emblematikus helyeinek írója, helytörténésze hozza testközelbe az elmúlt idők finomságait. Mindeközben pedig az Esernyős árnyas belső udvarán Az emlékek szakácskönyve ízeiben is megelevenedik, hiszen a beszélgetést szabadtéri sütés-főzés kíséri és követi anekdotákkal, izgalmas történetekkel.

Érdemes lesz belekóstolni!

Művek és Mi címmel debütál az Esernyős új irodalmi sorozata Óbudán május 24-én. A különleges hangulatú estékről a Fiatal Írók Szövetsége (FISZ) gondoskodik: Antal Nikolett társelnök szerint ma már az irodalomnak is ki kell lépni a hagyományos felolvasás keretei közül, ha közvetlenül szeretne találkozni a művészetkedvelő közönséggel.

Kiket tudhat sorai között a FISZ? Mikor és milyen céllal jött létre a szervezet?

A Fiatal Írók Szövetsége éppen 21 évvel ezelőtt jött létre, mindig is a kárpát-medencei fiatal irodalomnak akart teret adni határon innen és túl, hiszen az első perctől kezdve kiemelt figyelemmel kezelte a határon túli magyar irodalom ügyét, annak érdekképviseletét. Ma már több mint 300 tagot számlálunk, a nagyvárosokban mindenhol jelen vagyunk Debrecentől Szegedig, Kolozsvártól Szabadkáig. Százas nagyságrendben szervezünk irodalmi és irodalomnépszerűsítő programokat, évi 8-10 könyvet adunk ki négy különböző könyvsorozatban, líra- és prózaműhelyeket működtetünk, ahová a tanulni vágyó fiatalok jelentkezhetnek. Ami fontos, hogy minden programunk ingyenes, ez a pályázati és támogatói források nélkül nem jöhetne létre.

Szeretik ma még az emberek az irodalmat? Nádas Péternek biztosan van olvasótábora, de hogyan lehet a fiatal, és talán még kevésbé ismert tehetségek Írásait közelebb hozni a közönséghez?

A FISZ palettája nagyon színes: ugyan a pályakezdő vagy pályájuk elején lévő kezdő vagy már valamelyest befutott szerzők, kritikusok, irodalomtörténészek, irodalmi szervezők képviselete és szakmai támogatása a legfőbb célunk, de ez nem megy a közép- és már tapasztaltabb, ismertebb generáció támogatása nélkül. A FISZ holdudvara óriási, beleértve a kortárs irodalom legkiemelkedőbb alakjait is, a FISZ tábor vendége volt már Nádas Péter is, ha már említetted. A fiatalok rengeteg új érdeklődőt hoznak, egy tehetséges egyetemista hozza például a baráti körét, évfolyamtársait – ugyanis egyre jellemzőbb, hogy a fiatalok saját magukra kíváncsiak. Ezt nem pejoratíven értem, egyszerűen arról van szó, hogy a saját magukhoz hasonlókra, velük egyidősekre nagyon is kíváncsiak. Hihetetlen népszerűek például azok az eseményeink, ahol a kötet előttiek vagy elsőkötetesek mutatkoznak be. Mindezek mellett fontos szempont, hogy egyes programokban vegyítsünk kezdőket és már a szakmában elismert, komoly megbecsülésnek örvendő szépírókat, irodalmárokat is. Ez komoly versenyhelyzetet eredményez a fiatalok számára, ami nagyon termékenyen és motiválóan tud hatni.

Több programotok is van, előszeretettel csatlakoztok nagyobb irodalmi rendezvényekhez – van esetleg pár sztori a tarsolyodban, hogy milyen érdekességek zajlottak egy-egy rendhagyóbb író-olvasó találkozótokon?

A FISZ egyik legszebb programja az Írókölcsönző, amiben hátrányos és halmozottan hátrányos helyzetű települések iskoláiba látogattunk el a moderátorainkkal Tompa Andrea, Oravecz Imre vagy éppen Dragomán György társaságában – és ez a sor még hosszan folytatható. Ezek az alkalmak bizonyos értelemben meghatóak, hiszen ekkor érezzük igazán, hogy valami olyat tudunk adni, ami egészen biztosan nem jöhetne létre a FISZ szervezése, munkája nélkül, ettől különlegesen értékes események számunkra. De igazi irodalmi csemegék szoktak lenni a FISZ-tábori nagybeszélgetések, ezt mi sztársávnak hívjuk egymás között. Képzeld el azt, amikor az esőtől verten, a szabadtérről egy végtelenül eklektikus étkezde nagytermébe beszabadulva Ladik Katalin madárhangokat idéző performanszába csöppensz bele – ott olyan síri csend van, amit nehéz volna felülmúlni.

Rendszeresen szervezünk Kritikustusákat, a táborinak például az a hagyománya, hogy a Könyvhétre megjelenő FISZ-elsőkönyveseket vérbeli kritikusok „szedik ízekre”, nyilván túlzok némileg, de Térey János egyszer viccesen vágóhídnak nevezte ezt a formációt, pedig a felesége is ott ült a kritikusok között.

A III. kerületben, úgy tudom, még nem szerepeltetek saját programmal, de hamarosan ez is megváltozik, hiszen elindul a Művek és Mi sorozata az Esernyősben. Látsz fantáziát az ilyen jellegű együttműködésekben? Lehet eredménye egy ilyen megjelenésnek? Nagyobb teret biztosíthattok vele a fiatal íróknak?

Nagyon örülünk ennek a lehetőségnek, Óbuda hihetetlen izgalmas kulturális szempontból, a FISZ-nek és a szerzőinknek is nagy lehetőség, hogy végre itt is bemutatkozhatunk. A dolog mindig kétirányú ugyanakkor, hiszen éppen ilyenkor történhet meg az, hogy hall rólunk egy olyan középiskolás diák, aki talán a jövő reménysége, és ennek a programnak köszönhetően jelentkezik és tanul nálunk. Nem egy ilyen példa volt már az elmúlt években.

Az első alkalommal Szécsi Noémi és Péterfy Gergely lesz az a két meghívott, akik a műveikről mesélnek. Miért őket választottátok a felütéshez? Milyen írói világot képviselnek ők?

Minden alkalomnak lesz egy saját témája, az első beszélgetés ember és történelem viszonyát vizsgálja majd a két író művein, látásmódján keresztül. Noémi és Gergely is számos ponton idéznek régebbi vagy kevésbé régi múltat; benne az egyszerű ember helyzetét, problémáit, kérdéseit. Egyén és történelem viszonya mindig is foglalkoztatta a tudományt és a művészeteket, hiszen a személyes emlékezet és a történelem, amit akár a tankönyvekben olvashatunk, hihetetlen érdekes kapcsolatban állnak egymással. Olykor nagyon távoliak, olykor nagyon ellentmondásosak vagy akár teljesen egymásra is épülhetnek. Hogy ez miért van így, örök kérdés, s ezekre a két szerző fiktív vagy valós referenciákkal rendelkező hősei újabb válaszokat adnak.

A beszélgetéssel párhuzamosan különleges irodalmi csemegével is készültök, mit lehet ezekről elöljáróban tudni?

Minden beszélgetést a két meghívott szerző felolvasása tör meg és követ, amit egy, bakelitekről játszó dj kísér majd. Ez a szövegben és zenében való együttlét, közös létezés nagyon izgalmas pillanatokat képes szülni. Mindezeken túl pedig az első alkalommal például a beszélgetés előtt három meghívott író egy-egy Krúdy-mondatot és egy-egy lehetetlen műfajmegjelölést húz, amelyek alapján novellát kell írniuk. A közönség a beszélgetést követően ezeket is megismeri majd. Próbáltunk már ilyet Jókaival, hallatlan viccesek szoktak lenni, képzeld el például Krúdytól A vörös postakocsi egyik mondatát darabolós horrorban, mondjuk ezt: „Horváth kisasszony megilletődve foltozta a régi fehérneműit – mindig ezt csinálta, ha bánatos volt –, midőn Rezeda úr megjelent a színésznők kis lakásán, és olyan megvető mozdulattal nyújtotta át az ibolyacsokrot Klárának és Szilviának, mintha véletlenül találta volna az utcán.”

A sorozat folytatásában mire számíthatnak még az óbudai érdeklődők? Tényleg lesz irodalmi sütés-főzés is szabad téren?

A júniusi alkalomra tényleg ezt tervezzük a beszélgetés mellé, Az emlékek szakácskönyvének egyik receptje elevenedik majd meg, a szó szoros értelmében is. De lesz még novellaimpró is, és természetesen a Krúdy-borokhoz méltóan egy óda- és bordalversenyt sem hagyhatunk ki.