Dr. Kiss László polgármester adta át az elismeréseket, igaz, ezúttal hagyományainktól eltérően, szűk körben, a járványügyi elírásokat betartva. Ahogyan köszöntő beszédében mondta, kitüntetettjeink most is példát mutatnak nekünk. Hiszen járna nekik is ugyanaz a kitüntető figyelem, mint a korábbi évek díjazottjaink, de bármennyire is szeretnénk, ezt most közös ünnepléssel nem fejezhetjük ki. Ám díszpolgárunk és Pro Óbuda-díjasaink ezúttal sem magukra gondoltak, hanem a közösségre, és a díjaikkal járó jutalmat felajánlották a kerületi Koronavírus Védelmi Alapnak, hogy támogassák az itt lakók védelmét és biztonságát célzó törekvéseket.
„Aki nem keresi az előre nem láthatót, nem lát semmit, ugyanis a járt út zsákutca” – idézte Hérakleitosz szavait a polgármester. Utalva arra, valamennyi díjazottunk a járt utat hagyta el, hogy a járatlant, a nehezebbet választva teremtsen értéket: ki úttörő pedagógia módszerekkel, ki úttörő gyógyító eljárásokkal.
Dr. Csókay András, Óbuda-Békásmegyer díszpolgárának pályája nem csupán eredményei miatt példamutató. Hiszen a műszaki egyetem elvégzése után iratkozott be az orvosi karra, melyet két kisgyermekes édesapaként fejezett be. És a Magyar Honvédség Egészségügyi Központ idegsebészeti osztályának vezetője valóban e hivatásra teremtődött. Bizonyítja ezt az is, hogy évtizedekkel ezelőtt kidolgozott egy új műtéti technikát súlyos koponyasérültek kezelésére. Másfél éve pedig ő vezette azt a magyar szakemberekből álló csoportot, mely eredményesen szétválasztott egy bangladesi fejüknél összenőtt ikerpárt. S ahogyan ő szokott fogalmazni, a kerületünkben minden egyes utcakőhöz köti valamilyen emlék. Hiszen itt nőtt fel az öt gyermeke, itt él 28 esztendeje. Azóta képviseli közöttünk hitvallását, mely szerint valamennyien gyógyítókká válhatunk. Ha akár egy jó szóval is vigaszt tudunk nyújtani olvasóinknak, tanítványainknak, szomszédunknak, barátunknak. Mert Csókay András nemcsak a test, hanem a lélek gyógyításának is tudója.
Gombos Albertné, Pro Óbuda-díjasunk, a Pitypang Művészeti Óvoda vezetője 1980 óta dolgozik a kerületben óvónőként. S az egykori óvodásai ma már szülőként térnek vissza az intézménybe. Ragaszkodnak egykori óvodájukhoz, oly szép emlékeket őriznek az itt töltött évekről. És Ida asszony igen büszke erre, hisz pedagógus aligha kaphat ennél nagyobb elismerést. Óvónőként és kollégaként is mindig az elfogadás határozta meg a munkáját. Ez a kulcsa, hogy ennyi éve élvezheti a családok és a munkatársak töretlen bizalmát. Az ő elhivatottságát dicséri szintén, hogy évtizedek óta jelen van Óbudán a művészeti pedagógiai program. Ennek köszönhetjük, hogy művészeteket kedvelő majdani felnőttek lépnek ki az általa vezetett óvoda kapuján.
Dr. Markovits György, Pro Óbuda-díjasunk először sebészként, majd főigazgatóként, 32 éven át dolgozott a kerületi Szent Margit Kórházban. Kitartóan küzdött azért, hogy az óbudai kórház új épületekkel és új osztályokkal bővüljön. Mindeközben arra is volt gondja, hogy a legfelkészültebb szakembereket nyerje meg munkatársainak. Orvosgenerációk példaképévé vált, akik törekvéseit folytatják. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy az általa alapított nefrológiai osztály és műveseállomás 2017-ben „Kiválósági Központ” elismerésben részesült. Ami kétség kívül Markovits György egykori munkájának is elismerése, dicsérete.
Gyimesi Róbert Pro Óbuda-díjasunknak az Óbudai Árpád Gimnázium az első és egyben eddigi egyetlen munkahelye, melynek huszonegy éve ül igazgatói székében. Büszke intézményére, büszke diákjaira, joggal. Negyven éve áll a katedrán, ám az idei tanév és érettségi vizsga őt is, munkatársait is és tanítványait is különleges kihívás elé állította a járványhelyzetben. De az Árpád Gimnázium közössége most is helytállt. Hagyománya van ennek a helytállásnak, elég, ha annyit említünk, hogy Gyimesi Róbert tanítványai rendre nemzetközi diákolimpiák résztvevői is. Bizonyítva, hogy a tudományok szeretetére és kitartásra nevelése termékeny talajra hullott óbudai osztályaiban.
