A magyarországi embermentő Raoul Gustaf Wallenberg svéd diplomata 1912. augusztus 4-én született. Augusztus 4-ét a humánum napjaként tartjuk számon, így is tisztelegve a legtöbb üldözött emberen segítő, tragikus sorsú diplomata előtt.
Raoul Wallenberg 1944. július 10-én kezdett el dolgozni a budapesti svéd nagykövetségen. A vészkorszakban embermentő tevékenysége a svéd menlevelek kiállításától egészen a halálmenetek visszafordításáig terjedt, miközben Szálasi hatalomra kerülésével a diplomatának és segítőinek egyre nagyobb személyes kockázatot kellett vállalniuk.
Az embermentőt senki sem mentette meg
Raoul Wallenberg vesztét mégsem a nyilasok vagy a náci megszállók okozták, hanem a szovjetek. Pedig a fővárosba benyomuló szovjet csapatoktól egyáltalán nem tartott a svéd diplomata és magyar munkatársai sem.
Az embermentő diplomatát 1945. januárjában ejtették foglyul a szovjetek, és sofőrjével, Langfelder Vilmos mérnökkel együtt Moszkvába szállították, majd a hírhedt Lubjanka börtönben tartották mindkettőjüket fogva. Miközben Magyarországon azt terjesztették róluk, hogy a Gestapo gyilkolta meg őket.
A Világ Igazának emlékezete
Valójában ma sem tudjuk biztosan, mikor halhatott meg Raoul Wallenberg a szovjet fogságban. A történészek legvalószínűbb azt tartják, hogy 1947. júliusában. A Világ Igazát a svéd hatóságok 2016-ban nyilvánították holttá hivatalosan is.
Raoul Wallenberg emlékezete, ahogyan az egész világon, Magyarországon is tartós és élő. Így többek között Budapest díszpolgárává választották posztumusz, számos közterület, intézmény és emlékhely tiszteleg humánuma előtt, örök példát mutatva mindannyiunknak.
