Az október 23-án kitört forradalom november 4-én vált nemzeti szabadságharccá, e nap hajnalán az ország egész területén megindult a szovjet támadás. A magyar nép küzdelme és ellenállása keményebb volt, mint amire a szovjetek számítottak. Az egységbe forrott nemzet küzdelme során több ezer szabadságharcos adta vérét, áldozta fel életét hazánkért, a szabadságért.
A nemzeti gyásznapunkon azokra a hősi áldozatokká vált tenni akaró mártírokra emlékeztünk főhajtással, akik egy nép erkölcsének, megbecsülésének talpra állítását kivívták, ezzel beírva magukat nemzetünk, s a világ történelmébe.
Külön tisztelettel gondolunk az óbudai hősökre: Pércsi Lajos őrnagyra, Erdősi Ferenc hadnagyra és Csiki Lajos alhadnagyra.
Varga Mihály pénzügyminiszter, a kerület országgyűlési képviselője megemlékező beszédében kihangsúlyozta: 56 hősei azért az eszmékért szálltak síkra, amelyek nemzetté teszik a magyarságot. A hősök, akik a maga egyszerűségében fogalmazták meg, hogy a magyarok nem akarnak félelemben élni. Nem tűrik idegen hatalmak igáját és saját hazájukat maguk akarják építeni.
November 4-én – folytatta Varga Mihály a múlt felidézését – az emberek felvették a küzdelmet a mérhetetlen túlerővel szemben. Magyarország népe nem nyugodott bele a megszállásba, Budapesten, a Széna téren, Óbudán, a Baross téren, a Corvin közben, de Soroksáron és Pesterzsébeten is fegyvert fogtak, ahogy sok vidéki városban is. Az ellenálló között voltak az óbudai hősök is, akik itt az akkori Schmidt kastélyban és környékén napokig harcoltak. Szabadságharc leverése után az óbudai hősök is a megtorlás áldozataivá lettek lettek. 1958 májusában ítélték halálra, majd végeztek ki (az emléktáblán szereplő) Pércsi Lajos őrnagyot, Csiki Lajos alhadnagyot és Erdős Ferenc hadnagyot. Az 56-os forradalmárjaink hétköznapi emberek voltak, akik nem készültek arra hogy hőssé váljanak. Tetteik éppen azért példamutatóak, mert lelkiismeretükre hagyatkozva, az összetartozás megtalált erejében bízva harcoltak az önálló Magyarországért, hazánk önrendelkezési jogáért.
Beszéde végén így összegzett Varga Mihály: „Az emlékezés nem önmagáért való gesztus, hanem kifejezése annak, jogunk van ahhoz, hogy tisztán lássuk a múltunkat. A közös emlékezet hordozza azokat az értékeket, amelyre ma is építhetünk. Ezért továbbra is kitartunk Magyarország szabadsága, önrendelkezése és a magyarság összetartozásának erősítése mellett. Ez az az irány, amelyet ma is követünk. A magyar kormány világos elvek és értékek mentén hozza meg döntéseit, 56 az egyik szilárd alap azon értékek között amelyre döntéseink épülnek. Fontos a közös emlékezés fontos a múltunk visszavétele, mert ez még nem lezárt folyamat. A mában is tennünk kell azért hogy a kommunizmus tagadása elenyésszen, helyet adva a tiszta nemzeti emlékezetnek.
A beszéd után az emléktáblánál koszorút helyezett el Varga Mihály pénzügyminiszter, Bús Balázs Óbuda-Békásmegyer polgármestere, a Politikai Foglyok Szövetsége nevében, vitéz Motsai Géza kitüntetésekért felelős megbízott helyettes, a SZÓRAKÉSZ képviseletében, Menczer Erzsébet elnök, majd a kerületi pártok és szervezetek képviselői. Ezt követően minden résztvevőnek lehetősége nyílt mécsesekkel és egy -egy szál virággal főt hajtani a hősök emléke előtt.
