1956 öröksége nem fér össze a megalkuvással
Hősök. Példaképek. Igaz magyarok, akik életüket adták a szabadságért, és akik a világ egyik legerősebb katonai birodalmával szemben is vállalták a harcot, mert hittek abban, hogy vannak értékek, amelyek fontosabbak a félelemnél és a túlélésnél. Az 1956-os forradalom hősei nem számolgatták az esélyeket, nem politikai hasznot kerestek, hanem kiálltak a nemzeti függetlenségért, az emberi méltóságért és a szabadságért. A mártírok emléke ma is arra figyelmeztet: a szabadságot soha nem adják ingyen, sőt, vannak, akik az életüket áldozzák érte.
Ezért különösen megrendítő és történelmileg is vállalhatatlan, amikor a egyes politikai körökből olyan gondolatok hangzanak el, amelyek relativizálják az ellenállás jelentőségét. Orbán Balázs, a nemrég leváltott miniszterelnök politikai igazgatója korábban arról beszélt, hogy Magyarország az 1956-os tapasztalatok miatt most már nem folytatott volna olyan ellenállást, mint Ukrajna az orosz agresszióval szemben. Hátborzongató gondolatok, kegyeletsértő szavak.
Ez a gondolkodás éles ellentétben áll az 56-os forradalmárok erkölcsi örökségével. Az akkori magyarok nem azért harcoltak, mert győzni tudtak volna a szovjet birodalom ellen, hanem mert úgy gondolták: vannak helyzetek, amikor a megadás nagyobb vereség, mint maga a halál. Egy nemzet tartását éppen az mutatja meg, hogy vannak-e pillanatok, amikor képes kiállni önmagáért akkor is, ha ezért súlyos árat kell fizetnie. Az ilyen nemzetek lesznek világtörténelmi példaképek, hőseik, mártírjaik dalok, példabeszédek, történelemkönyvek legbecsesebb, legtiszteltebb alakjai.
Óbudának is megvannak a maga 56-os hősei. A III. kerület utcáin, gyáraiban és közösségeiben is sokan csatlakoztak a forradalomhoz, vállalva a megtorlás, a börtön vagy akár a halál kockázatát. Az óbudai munkások, diákok és civilek ugyanúgy részesei voltak annak a nemzeti kiállásnak, amely néhány napra megmutatta a világnak, hogy a magyar nép nem hajlandó örökké diktatúrában élni. Az ő bátorságuk nem történelmi lábjegyzet, hanem olyan erkölcsi példa, amelyet minden generációnak tovább kell adni.
Az 1956-os mártírok emléknapja arról szól, hogy megértjük-e még a szabadság valódi jelentését. A szabadság nem politikai szlogen, nem kampányeszköz, hanem olyan érték, amelyért emberek ezrei voltak hajlandók az életüket feláldozni, kényelmes életüket sutba vágni. Az 56-os hősök öröksége arra kötelez bennünket, hogy soha ne tekintsük természetesnek a szabadságot, és soha ne fogadjuk el azt a gondolkodást, amely szerint a megadás mindig bölcsebb választás, ugyanis a szabadság akár az életnél is értékesebb.
