A katyńi vérengzés néven ismert tömeggyilkosság során kegyetlenül kivégzett 21 768 lengyel hazafi között volt magyar ember is: Korompay Emánuel, a varsói egyetem lektora is. A szovjetek által elkövetett bűn jelentősége máig ható. Az áldozatokat feledni lehetetlenség, emlékezni rájuk kötelesség.
A katyńi vérengzést a Szovjetunió területén lévő hadifogolytáborokban raboskodó lengyel – részben tartalékos – tisztek és főtisztek ellen követték el a Belügyi Népbiztosság (NKVD) egységei. A szovjetek a 250 ezer lengyel hadifogoly közül 21 768-at Lavrentyij Berija belügyi népbiztos javaslatára és Sztálin parancsára a beidézésük, a vád ismertetése és a nyomozás lefolytatása nélkül kivégeztetett, majd tömegsírba földelt el.
A gyilkosságok áldozatait a Szmolenszk melletti Katinyban, a Tver melletti Mednojében és a ma Harkiv elővárosát képező Pjatyihatka erdeiben tömegsírokban hantolták el.
Az eset sosem derült volna ki, ha a náci németek nem foglalják el a kivégzés helyszíneit és nem lett volna érdekük nyilvánosságra hozni a tömegsírokat. Szándékaik szerint ezzel akarták gyengíteni a szövetségesek egységét. A szovjetek tagadták a kivégzéseket, a gyilkosságok elkövetőjeként a Wehrmacht 537-es utászzászlóalját nevezték meg. Az eltussolás érdekében 1959-ben megsemmisítették a 21 857 meggyilkolt lengyel tiszt személyi adatlapját és dossziéját. Csak egy összefoglaló jelentést őriztek meg, amelyet a Szovjetunió legfontosabb államtitkai közé soroltak.
A Katyńban történtekről a szocialista blokk országaiban nem beszéltek, ha a téma igen ritkán szóba került, a hivatalos szovjet álláspontot ismételgették. Magyarország, a szovjet retorikát követve, központilag hamisította a történelmet. Tragikus, hogy a második világháborús szövetséges hatalmak, köztük az Egyesült Államok is az orosz álláspontot fogadták el hivatalosnak és nem támogatták az események felderítésére törekvő kutatásokat.
Annyira beleélték magukat az oroszok a párhuzamos valóságba, hogy a katyńi mészárlásban a Szovjetunió csak a kelet-európai rendszerváltások idején ismerte el hivatalosan felelősségét. Mihail Gorbacsov szovjet államfő 1990. április 13-án adta át a Moszkvában tárgyaló Wojciech Jaruzelski lengyel elnöknek az 1939-40-ben fogva tartott lengyelek névsorát tartalmazó dokumentumok másolatát.
Ehhez időzítve a TASZSZ szovjet hírügynökség közleményt adott ki az NKVD katyńi gyilkosságokban való felelősségéről. Mégis húsz év kellett, mire az orosz parlament 2010-ben elismerte, hogy a tömeggyilkosságot Sztálin és más szovjet vezetők közvetlen utasítására hajtották végre. Ez volt az első hivatalos beismerés az oroszok részéről.
Nemzetközi szakértők és lengyel hivatalos szervek ugyanakkor azt szorgalmazták, hogy az ügy el nem évülő, emberiesség elleni bűntettként, népirtásként találjon megnyugtató jogi lezárást, de Oroszország ezt máig vitatja. Így a hivatalos orosz álláspont szerint a katyńi vérengzés bűncselekmény, de elévült. Ehhez mérten az oroszok Legfelsőbb Katonai Ügyészsége által lefolytatott nyomozás teljes anyaga is, a mai napig titkosított.
Óbuda-Békásmegyer azonban a lengyel-magyar barátság és az egyetemes emberi jogok tiszteletben tartása okán nem felejt, minden évben megemlékezik a katyńi áldozatokról. Életben kell tartanunk az emlékezetet, hogy sose feledjük, borzalmakra képes az ember és fel kell emelnünk a szavunkat, hogy ilyen aljasság ne történhessék meg soha többé!
