Évtizedek óta Óbudán él, és korábban hosszú időn keresztül gyermekorvosként is a kerületben dolgozott, aki 1994-ben vállalta el a Mozgássérültek Budapesti Egyesülete Óbudai Szervezetének vezetését. Egészségügyi szakemberként – aki idősebb korára több csípőműtéten esett át, tökéletesen megérti – és két évtizeden keresztül precízen képviselte az egyesület tagságának érdekeit. Ennek és a tagok lelkes együttműködésének köszönhető, hogy a tagszervezet a legjobban működő kerületi civil szervezetek egyikévé tudott válni.
– A programok megvalósításához sok idő és energia kellett, ezenkívül önzetlen szeretet. Én nagyon szívesen vállaltam ezt a feladatkört, örültem, hogy a részese lehettem – mondta Chemez Rózsa.
A szervezet működésének gerincét azok a klubdélutánok adták, amelyek kulturális és közösségi programokat, valamint egészségügyi tanácsadást egyaránt kínáltak.
– A klubban mindig saját készítésű gyümölcsteákkal és süteményekkel vártuk a tagokat, ehhez társultak a nívós szellemi programok – mesélte a leköszönő elnök. – Egészségügyi témában én is tartottam előadásokat, de voltak orvos vendégeink is. Máskor rendőrtisztek látogattak meg bennünket, akik az időseket és a mozgáskorlátozottakat érintő közbiztonsági kérdésekről beszéltek. A kulturális programok sorában előadást hallgattunk meg például Óbuda történetéről, és rendeztünk házi Ki mit tud?-ot.
A kulturális programok nem szorítkoztak a rendszeres összejövetelek helyére: a társaság nagyon szívesen mozdult ki.
– Nyilván nem kell hosszan magyaráznom, hogy mozgáskorlátozottként rendkívül nehéz, sokszor lehetetlen egy-egy kulturális intézménybe bejutni. Együtt, szervezetten azonban nagyon is könnyen ment, és nagyobb öröm is volt. A színházak közül jártunk a Nemzetiben, a Madáchban, az Erkelben, az Operettben, a József Attilában, a Magyar Színházban és a Vígben, a moziprodukciók közül együtt néztük meg többek között a Sacra Coronát, a Honfoglalást, a Gyűrűk urát, a Passiót, a Bánk bánt. Rengeteg alkalommal jártunk múzeumban, például a Szépművészetiben, a Műcsarnokban, továbbá a Planetáriumban, sőt az Országházat is bejártuk együtt. A Kerepesi úti Temetőben a SOTE Baráti Körrel közösen tekintettük meg nemzetünk hírességeinek nyughelyét – sorolta az elmúlt húsz esztendő eseményeit Chemez Rózsa.
A klub szívesen kereste fel Magyarország Budapesten kívüli látványosságait is. Felkeresték például Ópusztaszert, Zircet, Pannonhalmát, Vácot, Esztergomot, Visegrádot, Balfot, Fertődöt, Székesfehérvárt, bejárták a Mátrát, a Balatont, ellátogattak Révkomáromba. A jól működő klub tagjainak még arra is volt gondjuk, adakozzanak: gyűjtéssel járultak hozzá az árvízkárosultak támogatásához.
– Azt a sok mindent, ami a húsz év alatt történt, négy verssorral tudom összefoglalni a leginkább: „A test öreg lehet, a lélek soha. / A gondolat elfáradhat, a szív szárnyal tovább. / Az évek szaladnak, a szeretet örök. / A természet kimerülhet, a kegyelem kimerülhetetlen.” – idézte a leköszönő elnök.
