„Rabságunk keretét elereszti a lassu tekintet
és csak az ész, csak az ész, az tudja, a drót feszülését.
Látod-e drága, a képzelet itt, az is így szabadul csak,
megtöretett testünket az álom, a szép szabadító
oldja fel, és a fogolytábor hazaindul ilyenkor.”
(Radnóti Miklós: Hetedik ecloga, részlet, 1944. július)
Radnóti Miklós, a származása miatt munkaszolgálatra kényszerített költő híres sorai segíthetnek, ha megérteni nem is, de megérezni a holokauszt borzalmait.
Január 27-én minden évben azoknak az ártatlan millióknak az emléke előtt hajtunk fejet, akiket a náci haláltáborokban meggyilkoltak, munkaszolgálatra hurcoltak, gettóba kényszerítettek vagy más módon öltek meg, üldöztek a holokauszt idején. Felelősségünk emlékezni és emléküket megőrizni, hogy az gyermekeink is megismerjék a holokauszt történetét.
Arról emlékezünk meg a nemzetközi napon, hogy 1945. január 27-én az első ukrán front néhány katonája belépett Auschwitz-Birkenauban a haláltábor kapuján, és ezzel megkezdődött a lágerek felszabadítása. A holokauszt azonban kitörölhetetlenül közös történelmünk részévé vált, az ártatlanul meggyilkolt áldozatok sorsa közös sorsunkká lett, mindannyian érintettek vagyunk, függetlenül attól, hogy családunk valamelyik tagjának meg kellett-e élnie a huszadik század tragédiáit.
A táborokban szenvedők és meggyilkoltak között voltak zsidó származásuk, bőrszínük, politikai nézeteik, kisegyházak követése, nemi identitásuk, fogyatékosságuk vagy a cigány közösséghez tartozásuk miatt üldözöttek. És mindazoknak, akik szót emeltek az embertelen törvények ellen szintén osztozniuk kellett tragikus sorsukban.
Óbuda-Békásmegyer Önkormányzat évről évre a harmadik kerületi Bécsi úti emlékkőnél koszorúzással és főhajtással tiszteleg az áldozatok emléke előtt. Az emlékkő az egykori téglagyár helyén áll, ahonnan elindultak a vonatok a vagonokba zsúfolt honfitársainkkal a majdnem biztos halál felé.
Köszönjük mindazoknak, akik velünk tartottak a mai megemlékezésen.
