– Kulturális területen dolgozott eddig is Óbuda-Békásmegyer Önkormányzatánál. Pontosabban mivel foglalkozott?
– Az elmúlt években önkormányzati főtanácsadóként Bús Balázs polgármester munkáját segítettem a kulturális területen. Hozzám tartozott például az önkormányzati szervezésű „Óbudai Tárlatok” sorozat, vagy épp a Vasarely Nemzetközi Köztéri szoborpályázat. Eközben természetesen élő kapcsolat alakult ki az Óbudai Kulturális Központ vezetőjével, Lőrincz Edinával és a munkatársaival. Sokszor voltak a segítségemre, olykor pedig én tudtam segíteni az ő munkájukat. Szóval nagyon jó emberi és munka-kapcsolat alakult ki közöttünk.
– Ön szerint Rábóczki Zsuzsa és elődje, illetve munkatársaik milyen kulturális közösségi teret teremtettek a lakótelepen? Milyen hagyatékkal számol?
– Én úgy látom, hogy a Békásmegyeri Közösségi Ház egy nagyon jól működő kulturális intézménye a kerületnek, ebben az eredményben elévülhetetlen érdeme van a ház eddigi vezetőjének Rábóczki Zsuzsának és persze munkatársainak. Erre a munkára eddig is nagy tisztelettel tekintettem, így nem is lehet más a célkitűzésem, mint az, hogy ehhez a szellemi örökséghez méltó jövőt képzeljek el.
– Milyen egyedi elképzelései vannak a Békásmegyeri Közösségi Ház működéséről és programjairól a jövőre nézve?
– A közösségi házzal kapcsolatos terveimről még talán korai lenne beszélni, hiszen egy közösségi tér, egy kulturális szolgáltató hely működtetése alapvetően csapatmunka, ezért nagyon fontosnak érzem a helyi adottságokat, rezdüléseket nálam még sokkal jobban ismerő, itt dolgozó kollégákkal történő beszélgetéseket. Emellett az is nyilvánvaló, hogy nem vagyunk ugyanazok az emberek. Zsuzsa egy finom lélekkel megáldott nő, én pedig férfi vagyok, persze nekem is van lelkem, de az mégis más. Ahogy korábban fogalmaztam, nagy tisztelettel tekintettem az itteni munkára ezért nem gondolom, hogy nagy változtatásokra lenne szükség, de egy-két finom hangolás biztosan lesz – hiszen nem vagyunk egyformák.
