„Itt Nagy Imre beszél, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. Ma hajnalban a szovjet csapatok támadást indítottak fővárosunk ellen azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy megdöntsék a törvényes magyar demokratikus kormányt. Csapataink harcban állnak. A kormány a helyén van. Ezt közlöm az ország népével és a világ közvéleményével.”
Nagy Imre 1956. november 4-i drámai rádióbeszédének meghallgatásával kezdtük megemlékezésünket az 1956-os forradalom és szabadságharc hősei és az azt követő megtorlás áldozatai előtt tisztelegve.
„Nehéz időkben nehéz napokra emlékezünk” – ezt a gondolatot már Szabó Tímea országgyűlési képviselő beszédéből idézzük. – Fejet hajtunk az áldozatok előtt, fejet hajtunk a hősök előtt. Tudjuk a múltból is, a jelenből is: nehéz időkben mindig akadnak olyan emberek, akik példát mutatnak.”
Azért gyűltünk össze az óbudai 56-os emlékműnél, hogy fejet hajtsunk azok előtt, akik bár kevesen voltak, de megpróbálták hősiesen feltartóztatni a félelmetes szovjet túlerőt. Hogy emlékezzünk a római-parti és a csillaghegyi ifjakra, akik az életüket adták a magyar szabadságért.
„Jó tudni, fontos tudni: mindig vannak hősök” – hangsúlyozta ünnepi beszédében Szabó Tímea. – Köztük orvosok és nővérek, akik akkor a Margit-kórház pincéjében saját életüket kockáztatva próbáltak segíteni a sérülteken, betegeken. Emlékezzünk a hőseinkre, emlékezzünk a példaképeinkre.”
Az 1956-os forradalom és szabadságharc eszméihez, az összefogáshoz, az együvé tartozás érzésének megerősítéséhez igyekeztünk és igyekszünk méltóak lenni mi is, kerületi polgárok, a polgármesteri hivatal munkatársai, civil szervezetek, nemzetiségi önkormányzatok és politikai pártok képviselői, ennek szellemében együtt helyeztük el a tisztelet koszorúit és gyújtottuk meg az emlékezés mécseseit.
