Március 24-én délben egy percre megáll a közösségi közlekedés is Budapesten, hogy osztozzunk azok gyászában, akiktől szeretteiket, barátaikat, ismerőseiket vette el a járvány.
Ezzel a gesztussal szeretnénk megköszönni mindazok munkáját is, akik a frontvonalban küzdenek a járvánnyal: orvosoknak, rezidenseknek, ápolóknak, mentősöknek, továbbá azoknak is, akik gondoskodnak rólunk, akik munkájukkal a korlátozások idején is működtetik a városainkat és Magyarországot. Hálával tartozunk nekik.
Az egyperces csend gesztusa nem csökkenti a gyász fájdalmát, nem enyhíti a sok szenvedést, amit a járvány és annak következményei okoznak. De talán alkalmas arra, hogy emlékeztessük magunkat: nem törődhetünk bele, nem fásulhatunk bele a nap mint nap közölt drámai adatokba. Mert az adatok, a számok, a statisztikák mögött sorsok és emberek vannak, emberek, akik szerettek, és akiket szerettek. A hiányuk pótolhatatlan, emlékezni rájuk, osztozni a szeretteik gyászában kötelesség.
Vigyázzunk egymásra, vigyázzunk közösségünkre!
Aki pedig teheti, március 24-én délben csatlakozzon az egyperces csend kezdeményezéshez – nem csak Budapesten.
