„Leírhatatlan azon benyomás, melyet szül ez díszes architektúrai műalkotvány a vizsgálónak szívében, s méltán megérdemli, hogy minden műbarát legalább is egyszeri megtekintésre méltassa azt, nehezen találhatván a budapesti összes építményeken ennél tisztább stílt, helyesb ízlést s okosabb elrendezést.”
1837-ben többek között a fenti sorokkal mutatta be az Óbudai Zsinagóga épületét a Regélő Pesti Divatlap. A divatlapot – amely nevével ellentétben valójában szépművészeti folyóirat volt, mégpedig a legelső Magyarországon – dr. Kiss László polgármester is idézte az Óbudai Zsinagóga fennállásának 200. évfordulójára szervezett ünnepségen, amely a Zsinagógák Hete rendezvénysorozat része volt.
A polgármester arra is kitért beszédében, hogy a zsinagóga utolérhetetlen építészeti értékei – klasszicista stílusú külsejével és szecessziós belső kialakításával egész Európa egyik legszebb zsidó imahelye – mellett a kezdetektől a fővárosi zsidóság történetének egyik fontos színhelye, egyben Óbuda helyi, hagyományosan színes vallásos életének és az itt élő felekezetek egymást támogató, békés egymás mellett élésének egyik jelképe. Közös történetük egyik epizódját – amely szép példája annak, hogyan nyújtanak segítő kezet egy közösség tagjai egymásnak – fel is elevenítette dr. Kiss László:
„Az 1838-as nagy pesti árvíz természetesen Óbudát sem kímélte, sem az itt élőket, sem a jószágaikat, sem épített környezetüket. Ahogyan a Duna egyre nagyobb darabot harapott ki a szárazföldből, a templomokból is úgy mentették ki az értékeket, és vitték át egy következő, még biztonságosnak véltbe, hogy az őrizze meg a veszedelem elmúltáig. A Duna-parton álló zsinagógánk természetesen az első volt a templomok sorában, amelynek szent dolgai veszélybe kerültek. Így az izraelita hitközség volt az első, amelyet a katolikusok, majd miután az ő templomukat is fenyegette az áradás, a református közösség kisegített…”
Mose Munz lajtorjája – Színházi ősbemutató Óbudán
Köves Slomó, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) vezető rabbija, az Óbudai Zsinagóga rabbija köszöntőjében többek között felidézte emlékeit az épület legutóbbi felújításáról, amelynek eredményeként 2010-ben az évtizedes hányattatások után visszanyerte eredeti rendeltetését: „Amikor a deszkákat leszedtük, és a kitárt ablakokon beömlött a fény, mintha csak azt mondta volna kedves imahelyünk: hát visszataláltatok hozzám!”
Az EMIH közössége együttes erővel és példás összefogással dolgozott azért, hogy az Óbudai Zsinagóga eredeti pompájában ragyogjon. És a 200. születésnap alkalmából a zsinagóga eredeti óráját is visszahelyezték.
Szintén az ünnepség részeként a közösség tagjai időkapszulát rejtettek el a zsinagóga közelében, amit terveik szerint a fennállás 250. évfordulóján nyitnak majd fel. Az est résztvevői közül bárki írhatott üzenetet a jövőnek, az időkapszulába rejtve, mai gondolatait vagy éppen az ünnepség emlékeit megörökítve.
Az Óbudai Zsinagóga 200. születésnapjának méltó megünnepléséhez hozzájárulva Óbuda-Békásmegyer Önkormányzat és az EMIH drámapályázatot hirdetett. A győztes színmű Hollós Csaba Mose Munz lajtorjája című darabja lett, a Fodor Orsolya rendezte előadást szintén a születésnapi ünnepségen mutatták be.
