Kovács Gábor 1950-ben született Budapesten, két felnőtt korú gyermek édesapja volt. Felsőfokú tanulmányai megkezdése előtt 14 évig különböző munkahelyeken és beosztásokban tevékenykedett. 1968-tól a Csepeli Erőmű szolgáltató üzemében dolgozott, majd 1973-tól az MTA pszichológiai intézetében kapott állást.
1982-ben szerzett villamosmérnöki diplomát a Budapesti Műszaki Egyetemen. Óbuda-Békásmegyer Önkormányzatának képviselőtestülete 1998 decemberében választotta meg Tarlós István polgármester helyettesének; ebben a minőségében a kulturális és egészségügyi terület felügyeletét 2002 októberéig látta el.
Tagja volt a Gazdasági és Költségvetési Bizottságnak, az Egészségügyi Bizottságnak és a Kulturális és Média Bizottságnak
Alpolgármesteri megbízatását követően, 2003 januárjától a KSZKI-ban helyezkedett el. Eredetileg műszaki igazgató-helyettesként dolgozott, majd a műszaki terület KSZKI-tól történő kiszervezése után 2007-től közbeszerzési és pályázati referensként tevékenykedett. 2010. szeptember 30-án vonult nyugdíjba.
Életének 66. évében, március 2-án érte a halál. Óbuda-Békásmegyer Önkormányzata saját halottjának tekinti.
Simkó Rózsa 1984-ben kezdett dolgozni a III. kerületben, az Erdőalja utcai Általános Iskolában igazgató-helyettesként. 1989-ben 
nevezték ki az intézmény igazgatójává, e munkakörét egészen 1998-ig látta el. Vezetői megbízatásának időszakában vette fel az iskola II. Rákóczi Ferenc nevét.
Rendszerváltást követően több cikluson keresztül tagja volt Óbuda-Békásmegyer Képviselőtestületének, az Oktatási Bizottság elnökeként vett részt a szakterület irányítói munkájában. Vezetése alatt a Bizottságban lecsökkentek a politikai viták, elsősorban a szakmai érvek érvényesültek.
Mint bizottsági elnök, sikeresen szervezte, támogatta a hagyományos Óbudai Közoktatási Konferencia rendezvényeit, annak aktív résztvevője volt.
