Augusztus 4-én a világ számos országában tisztelgünk Raoul Wallenberg, az embermentő diplomata és társai emléke előtt. Születésnapja nem véletlenül a humánum napja is egyben.
Fel kell tennünk a kérdést önmagunknak, a vészkorszak idején mi megtettük volna-e azt, amit meg kellett volna tennünk. Vagy hallgattunk volna mások elnyomatását látva, tűrtük volna egy zsarnoki hatalom végtelen számú gaztetteit, ahogyan bűnbakokat kreál embertársainkból, akiknek először csak a vagyonukat és jogaikat veszi el, majd végül az életükre tör.
Raul Wallenberg és társai megtették, amit mindannyiunk meg kellene, meg kellett volna tennünk: szembe mertek szállni a zsarnoksággal, az elnyomással, a gazemberséggel, a rettenetes, felfoghatatlan túlerőben lévő erőszakkal. Miközben jól tudták az életüket kockáztatva vágnak bele az emberiesség eme küldetésébe.
Augusztus 4-én ünnepeljük a humánum napját, amely egy különleges alkalom arra, hogy megemlékezzünk Raoul Wallenberg, a svéd diplomata és embermentő születésnapjáról. Wallenberg neve örökre összefonódott a humanitárius segítségnyújtással és az emberi méltóság védelmével.
A második világháború idején Budapesten végzett hősies tevékenységét ma már szinte az egész világon ismerik. Ebben az időszakban Wallenberg számtalan zsidó ember életét mentette meg a náci üldöztetéstől, hamis útleveleket és menedékházakat biztosítva számukra – az ő példája mindannyiunk számára emlékeztetőül szolgál arra, hogy maroknyi ember bátorsága és elkötelezettsége is hatalmas változást hozhat a világban.
Wallenberg halálának pontos helyét és idejét nem ismerjük, amit biztosan tudunk, hogy 1945-ben szovjet fogságba került Budapesten, majd Moszkvába hurcolták. Ő maga is egy zsarnoki önkény áldozata lett.
