Február 25-én a kommunista diktatúrák minden áldozatának emléke előtt fejet hajtunk. Felidézve, hogy 1947-ben e napon tartóztatták le Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt akkori főtitkárát a megszálló szovjet katonai hatóságok jogtalanul, és a Szovjetunióba hurcolták, ahol nyolc évet töltött fogságban. Mártíromsága szimbóluma lett mindazok sorsának, akit ártatlanul vádoltak meg vagy politikai, vallási hovatartozása miatt a türelmetlen hatalom kegyetlenül megbüntetett, hallgatásra ítélt, megbélyegzett.
„Fél a fű, a vézna füst is
ijedten legöndörül,
félelem dobog a házban,
a tájban körös-körül”
(Nagy László: Varjú-koszorú, részlet)
A kommunizmus áldozatainak emléknapja történelmi látlelet arról, hogy hova juthat egy társadalom, ha elvész a jogok, a szabadság és az emberi méltóság iránti tisztelet. Erkölcsi kötelességünk emlékezni mindazokra az emberekre és szeretteikre, akiket a kommunista diktatúra megölt, megtört, megfélemlített, vagy életük legfontosabb lehetőségeitől megfosztott.
Ma egyes források 100 millió főre becsülik a kommunista diktatúrák halálos áldozatainak számát. Képtelenek vagyunk ezt a hatalmas számot megérteni, felfogni, hiszen egyetlen ártatlanul kioltott élet is pont eggyel több, mint amit megérthetünk, elfogadhatunk.
És a mártírok száma még ennél is nagyobb, hiszen ott vannak midazok az áldozatok, akiket internálótáborokba, kényszermunkára hurcoltak, akiket koholt vádak alapján büntetőeljárás alá vontak, akiket bebörtönzöttek, akiket üldöztek. És még hosszan sorolhatnánk a szenvedések sorát, amelyet át kellett élniük.
Mindannyiuk sorsa közös sorsunk, közös történelmi örökségünk része, amelytől nem szabadulhatunk, nem akarunk szabadulni. Hiszen „Romsics Ignác történész szerint például nincs olyan magyar család, amelyet így vagy úgy ne sújtott volna a kommunista represszió.”, írja a Helsinki Bizottság emberi jogi kalendáriuma.
Óbuda-Békásmegyer közösségének tagjai ápolják a mártírok emlékét, történetüket tovább adják gyermekeiknek, hogy ők is ismerjék meg azokat az időket, amikor bárkiből válhatott áldozat. Mivel az értő, érző emlékezés lehet az egyik útja annak, hogy soha, de soha ne fordulhasson még egyszer mindez elő.
Dr. Kiss László polgármester és Zábó Attila alpolgármester Óbuda-Békásmegyer Önkormányzat és egész kerületi közösségünk nevében helyezte el ma az emlékezés és a tisztelet koszorúját a harmadik kerületi, a szovjet megszállás áldoztainak emlékművénél.
