Göncz Árpád – nemzetünk Árpi bácsija – ezelőtt kilenc évvel, 2015. október 6-án hunyt el. Szinte sorsszerű, hogy az aradi vértanúk napján. Egykori köztársasági elnökünk hiánya ma is mérhetetlen: szellemi öröksége, egész személyisége és szemlélete máig tanítja nekünk, hogyan érdemes és hogyan kell gondolkodnunk hazáról, nemzetről, szabadságról, hazafiságról, lokálpatriotizmusról, emberségről, közösségről. Óbuda-Békásmegyer sosem felejti Árpi bácsit. Halálának évfordulóján híres idézeteivel emlékezünk rá.
Göncz Árpádra (1922-2015) kivétel nélkül minden magyar, s minden óbuda-békásmegyeri büszke lehet. Újra és újra ráeszmélhetünk, hogy kimondott szavai, tettei milyen kivételes embert rejtettek, a szeretet, a figyelem, a segíteni vágyás követét, aki mindenkor hazáját, az elesetteket szolgálta. Idézzük fel a volt köztársasági elnök (1990-2000) egyedülálló alakját néhány ismert vagy kevésbé ismert gondolatával.
„Ha szolgálni kívánok valakit, azokat szolgálom, akiknek szolgálójuk nincsen: a védteleneket” – A legtöbbet idézett mondata és egyben a legszerényebbek, legalázatosabbak egyike. Arról árulkodik, hogy közlője nem hatalomra, uralomra vágyott, hanem szolgálatra szegődött a legelesettebbekért.
„Emberek vagyunk, esendők, a történelmet nem mi csináljuk, hanem a történelem formál mibennünket.” -Göncz Árpád alázata nem engedte, hogy elfogadja, de munkásságával kétségtelenül ő maga is alakította és csinálta a történelmet, méghozzá igen példamutatóan. Ma már kevesen követik a példáját.
„A hatalomhoz való viszonyunk az, amin megmérettetünk. Azon, hogy ki mire használta. És hogyan.” – Kőkemény mondatok, minden szónak súlya van és sajnos egyre nagyobbra nőtt a súlyuk az utóbbi években. Olyannyira, hogy már örökérvényűek.
„Demokráciáról, állampolgári jogokról, kötelességekről, politikusi jogokról, kötelességekről, kisebbségről, többségről, toleranciáról, felelősségről ugyanazt gondolom, mint egész életemben.” – Egy elveihez, emberségéhez mindig hű hazafi mondatai.
„Erkölcsi és politikai késztetést éreztem, hogy »plebejus« államfő legyek, aki a magyar politikai élet színpadára képes visszahozni a mosolyt – mert anélkül nemcsak politizálni, hanem élni sem lehet -, aki minden döntésénél mindkét fél, kormány és ellenzék szempontjait figyelembe veszi, akinek nemcsak tiszte, de kötelessége is az egyensúly őrzése, a mérséklet, a politikai jó modor meghatározása.” – Az utóbbi évtizedek államfői mintha ezt nem tartanák szem előtt.
„Szó sincs róla, hogy mi a börtönben vesztesnek éreztük volna magunkat. Sőt: négy esztendeig győztesnek.” –Azt üzeni Göncz Árpád, hogy az elveinkért kiállni mindig győzelem.
„A társadalmat ilyenkor a módosabbak önként vállalt lemondása, a szorosra fűzött családok, a jó szomszédság, a sok-sok kisközösség, az egymást el nem engedő kezek sokasága tartja össze.” –Göncz Árpád életében több kitüntetésben részesült, sok rangos egyetem fogadta díszdoktorává, több város díszpolgárává.
„Ötvenhat annyiféle, ahányan átéltük.” – Ma is örökérvényű igazság, s ma már nem is csak 1956-ra alkalmazható.
„Azt hiszem, nekünk sem a magyarságot kell szeretnünk, hanem a másik magyart.” – Valahogy így.
Göncz Árpád kilenc éve ment el. Kilenc éve hiányzik. Nagyon.
