„Nem volt, és ma sincs hozzá hasonló a német írók között. Elképzelhetetlen, mi minden lett volna másképp, ha az NDK-nak is lett volna egy Esterházyja. Fel sem merül, hogy lehetett volna. Megváltoztatta volna az egész országot – legalábbis sokak számára – ez a szabadság és elegancia, ez a függetlenség és ez az igen/nem helyzetek látszólag önfeledt elutasítása” – írja róla Ingo Schulze, a Berlini Művészeti Akadémia (AdK) tagja.
Az akadémia Esterházy Péter családjától vette át a 2016-ban elhunyt író irodalmi hagyatékát. Esterházy 1998 óta volt a berlini művészközösség tagja. (Az akadémiának a kínai Aj Vej-vejtől az amerikai Jonathan Franzenig több mint 400 tagja van, a magyarok között ott van még például Kurtág György és Nádas Péter. Hat éven át pedig, 1997 és 2003 között a Kossuth- és Herder-díjas Konrád György vezette az akadémiát.)
A most létrehozott Esterházy Péter Archívum közel ötven év írói munkásságának kéziratos anyagát tartalmazza, benne a szerző összes művének kéziratát (azok vázlataival és szövegvariánsaival együtt). A munkajegyzetekből és az író kutatásainak anyagaiból álló gazdag gyűjtemény részletes betekintést enged Esterházy alkotói műhelyébe. A jegyzeteiben található számos karikatúra és önarckép pedig az irodalmi szövegek egyedi értékét hangsúlyozzák.
Esterházy széles körű, több ezer tételből álló levelezését – többek között Kertész Imrével, Mészöly Miklóssal, Nemes Nagy Ágnessel, Krasznahorkai Lászlóval, Danilo Kišsel és Ingo Schulzéval – szintén őrzi az archívum, amit életrajzi dokumentumok, fotók, a szerző publicisztikájának gyűjteménye és irodalmi díjai tesznek teljessé.
Esterházy Péter idén április 14-én lett volna hetvenéves (2016. július 14-én hunyt el), ebből az alkalomból népszerű kulturális magazinunk, az Óbudai Anziksz egy teljes lapszámmal, az idei tavaszi kiadással, oldalunk pedig egy írással emlékezett meg kerületünk leghíresebb írójáról, akinek kétségtelenül bérelt helye van a világirodalom legnagyobbjai között.
