„Mennyből az angyal – menj sietve, / Az üszkös, fagyos Budapestre. / Oda, ahol az orosz tankok / Között hallgatnak a harangok.”
Márai Sándor Mennyből az angyal című versét szívszorító átéléssel Kirchhof Lilla, az Óbudai Árpád Gimnázium tizedik évfolyamos diákja szavalta, megemlékezésünket az alkalomhoz illően megnyitva.
„Márai sorai a szabadság eszméjét idézik fel valamennyiünkben. A szabadságét, amely olyan, akár a levegő, ha van, természetesnek vesszük, a hiánya azonban fojtogató” – ezek már dr. Kiss László polgármester szavai. Aki köszöntőbeszédét így folytatta:
„Október 23-a, kedd: már az újság sem jött. Itt lesz valami. Valami nagyon nagy. Olyan, amelyben az ország együtt fog szenvedni és örülni. Senki nem hitte először. Én hittem. Aztán már biztosak voltunk felőle: kitört a forradalom! Éljen! Éljen! Győztünk, érzem – dr. Kiss László a 12 éves Bartos Margit naplójából idézett ünnepi beszédében. Hozzáfűzte: – Azért egy gyermek szavaihoz fordulok a megemlékezés pillanataiban, mert bizonyosak lehetünk abban, hogy őszinték és hitelesek.”
Az 1956-os forradalom és szabadságharc egyik, sőt talán legfontosabb tanulsága, hogy összefogással egy olyan kis ország is, mint a miénk, érezhet magában elég elszántságot, hogy szembeszálljon a túlerővel. Így mi is, kerületi polgárok, a polgármesteri hivatal munkatársai, óbudai intézmények, civil szervezetek, nemzetiségi önkormányzatok is fontosnak tartottuk, hogy együtt tisztelegjünk ez előtt a példás összefogás előtt, koszorúzással és méltó ünnepséggel.
„Emlékét őrizni közös felelősségünk. Ha már nem leszünk, az unokáink is tudjanak róla”, mondta dr. Kiss László a forradalom 64. évfordulójának előestéjén.
