Helyettük tetteik beszélnek. Olyan közösséget irányítanak, akik a sportban találják meg vágyaik beteljesülését. Ez lehet kiemelkedő versenyeredmény, vagy egyszerűen csak az egészségükért, a jó közérzetért sportolnak.Ábrahám István vízilabda utánpótlás edző, Oázis SE.
– Hogyan ismerkedett meg a sportággal?
– Alig voltam négy-ötéves, amikor édesanyám levitt a Csasziba, hogy a medencében leugrálhassam felesleges energiáimat. Itt derült ki, hogy jól mozgok a vízben. Óvodásként ámulva néztem a köpenyben vonuló vízilabdásokat, látványuk olyannyira hatott rám, hogy elhatároztam, én is pólós leszek. A vágyakozást tettek követték, hatéves koromban a KSI szakosztályában elkezdtem az edzéseket.
– Miért éppen Óbudán folytatja tevékenységét?
– Ez egyrészt szerencse, hiszen a vízilabdához nagyobb tér kell és egy olyan uszodát kerestünk, ahol délután van arra lehetőség, hogy több sávot, vagy akár az egész medencét használhassuk. Óbudán egyébként aránylag kevés az uszoda, viszont nagyon sok a gyerek. Éppen ezért szerencsések vagyunk, hogy a Fővárosi Vízművek segítséget nyújtott abban, hogy a békásmegyeri sporttelepükön tarthatunk minden nap edzéseket, ahol évről évre egyre többen keresnek fel minket. Fontos megemlítenem, hogy az egyesületünk nagyon sok támogatást kap a III. kerületi önkormányzattól, mellyel az évek során egy igazán jó kapcsolatot sikerült kiépítenünk.
– Milyen értékek mentén, szellemiségben működteti az egyesületet?
– Nagyon fontos, hogy ne csak figyeljük és segítsük a tehetséges gyerekeket az élsportolóvá válás folyamatában, hanem mindenkivel megszerettessük a testmozgást és a rendszerességet. Célunk, hogy minden hozzánk járó gyerek jól ússzon, tanulja a vízilabdázást és közben jó társaságban töltsön el néhány órát. Ez azért is fontos, mert manapság egyre több gyerek ragad iskola után a tévé és a számítógép előtt és él tunya, ellustult életet, ami károsan hat a későbbi évekre.
– Mi motiválja ennyi idő után?
– Egész életem a vízilabdázásról szól és ez annak köszönhető, hogy csodás edzőim voltak és életre szóló barátságokat kötöttem olyan fiatalokkal, akiket az uszodában ismertem meg. Húsz éve vagyok edző és még ma is jókedvűen érkezem a medence partjára, hogy átadjam az évek alatt felhalmozott tudást és olyan életfelfogást alakítsak ki tanítványaimban, amely gyerek-majd kamasz koromban olyan fontos volt számomra. Bár, már kiöregedtem az élsportból, de azért mai napig rendszeresen vízilabdázom, sőt az Oázis felnőtt csapatával bajnokságokban is szerepelünk.
– Milyen korosztályokkal foglalkozik?
– A klubunkba kisiskolás kortól várjuk a gyerekeket, de mostanában a legtöbbet 12-16 éves lányokkal és fiúkkal foglalkozunk, akik napi két-három órás edzésekkel készülnek az idei tavaszi bajnoki szezonra.
– Mikor érdemes elkezdeni a vízilabdázást, mikor és hol tart edzéseket?
– Kisiskolás kortól érdemes elkezdeni, ekkor még nem kizáró ok a hiányos úszástudás. Felkészült, gyakorlott úszóedzőkkel dolgozom együtt, akik rövid idő alatt megtanítják a gyerekeket a helyes úszótechnikára és innen már csak egy ugrás, hogy az edzéseikbe beépüljön a labdatechnika. Óbudán a Vízművek uszodájában tartunk edzéseket. A Margitszigeten már a nagyobbak szállnak vízbe, de Bicskén is jelen vagyunk. Olyan edzők a társaim, akik fiatalkorom meghatározó személyiségei voltak és bízom benne, hogy évtizedes tapasztalatuk is segít abban, hogy közösen olyan élsportolókat, vagy csak hobbi szinten játszó fiatalokat neveljünk, akik életük későbbi szakaszaiban is megőrzik sport iránti szeretetüket.
– A sport mellett mi kapcsolja ki szabad idejében?
– Van három gyerekem, akikkel sokat bolondozok. A feleségemmel figyelünk arra, hogy a nagycsalád mellett ne feledkezzünk meg arról sem, hogy nekünk is jár a szórakozás. Nagyon sok barátunk van, akikkel gyakorta találkozunk, persze többekkel hétköznap is együtt edzünk az Oázis felnőtt csapatában. Állatokat is tartok, a csacsikra, tyúkokra, és a kutyára ugyanúgy időt kell szakítanom, de ez nem teher, ez a vidéki élet velejárója, ami igazán alkalmas a kikapcsolódásra.
– Kik segítik, támogatják munkáját?
– Elsősorban a családomnak és a barátaimnak kell megköszönnöm, hogy türelemmel viselik állandó elfoglaltságaimat a bajnoki szezon alatt, vagy amikor a klub jövője érdekében a TAO-pályázaton névlegesen elnyert pénzeket gyűjtöm össze a különböző cégektől. Fontos, hogy egész életemben törekedtem arra, hogy olyan emberek vegyenek körül, olyanokkal dolgozhassak, akiket szeretek és tisztelek. Ebből a szempontból nagyon szerencsésnek mondhatom magam.
Kép és szöveg:
Lovas Albert
