Magyarország területéről több mint 200 ezer német nemzetiségű honfitársunkat telepítettek ki Németországba a II. világháború befejezése után, a kollektív bűnösség elve alapján. Óbuda-Békásmegyer jelentős számú német ajkú polgárát is sújtotta a tragédia.
A II. világháborút követően az akkori magyar kormány rendeletben határozott arról, hogy a magyarországi német nemzetiségi lakosokat ki kell telepíteni Németországba. Ez a jogszabály azokra a polgárokra vonatkozott, akik az 1941. januári népszámláláson német nemzetiségűnek vagy német anyanyelvűnek vallották magukat ‒ e népszámláláson amúgy is kiemelt figyelmet kapott a korabeli népesség etnikai jellemzőinek összeírása.
A csaknem 220 ezer sváb honfitársunkat 1946. január 19. és 1948. június 30. űzték el Magyarországról, és költöztettek Németországba. Az első vagon 1946. január 19-én indult el Budaörsről, így minden évben e napon emlékezünk meg az ártatlanul elhurcolt áldozatokról.
Az áldozatokról, akiknek mindenüket, földjeiket, ingatlan- és ingóvagyonukat hátra kellett hagyniuk, akiket egyetlen batyuval kezükben zsúfoltak marhavagonokba.
Békásmegyeren hagyományosan szintén jelentős német közösség élt. 575 helyi sváb családot hurcoltak el 1946. február 28-án és március 5-én.
Kerületünkben minden évben február 28-án emlékezünk meg a Békásmegyerről száműzött német ajkú honfitársaink tragédiájáról.
