Böjt
Az ünnepet 40 napos böjt előzi meg, amely Jézus sivatagi tartózkodásának állít emléket. A böjt a katolikus kereszténységben valójában „húshagyó” táplálkozást jelent, erre utal az ünnep magyar neve is, ez az első nap, amikor már hús is kerülhet az asztalra. A nyugati kereszténységben mindig március 22-e és április 25-e közé esik, húsvéthétfő a legtöbb keresztény hagyományú államban hivatalos ünnepnap. Az első niceai zsinat 325-ben határozott úgy, hogy az egyház tagjai a húsvétot ugyanazon a vasárnapon ünnepeljék, a tavaszi napéjegyenlőség utáni első holdtöltét követő vasárnapon. Ennek kiszámítására azonban nem dolgoztak ki egységes módszert, így az alexandriai pátriárka és a római pápa alá tartozó egyházak másképp számították ki a húsvét időpontját.
„Pészah”
Később, a VI. században dolgozták ki azt az eljárást, ami ma is alapját képezi a húsvét kiszámításának. A húsvéthoz kapcsolódó zsidó ünnep héber neve a „pészah”, ami az egyiptomi rabságból való szabadulásnak állít emléket. A két ünnep korábban egybeesett, Jézus az utolsó vacsorát tanítványai körében, a zsidó pészah ünnepén költötte el. A vacsora után tanítványaival a Getsemáné kertbe ment. Júdás, az egyik tanítványa, akit korábban a főpapok rávettek erre, itt árulta el Jézus kilétét egy csókkal a katonáknak, akik azután elhurcolták. Jézus azt mondta magáról, ő Isten fia, ezért istenkáromlással vádolták, a római helytartó, Poncius Pilátus elé vitték, aki a népre bízta Jézus bűnösségének megítélését. A tömeg Jézust bűnösnek tartotta, Pilátus pedig mosta kezeit, ezzel jelezve, Jézus halála nem az ő kezéhez tapad. A foglyot töviskoszorúval megkoronázták, és Jézus kereszttel a vállán elindult a Golgota hegyre, ahol megfeszítették. Halálakor a jeruzsálemi templom oltárát díszítő kárpit megrepedt és a föld megnyílt. A sziklasírhoz, ahová eltemették, őröket állítottak a főpapok, hogy el ne lopják a testet, mivel a jövendölés szerint halála utáni harmadik napon Jézus elhagyja a sírját. Vasárnap három asszony, köztük Mária, Jézus anyja is a sírhoz ment finom kenetekkel, mikor nagy földindulás közepette felnyílt a sír, megjelent egy angyal, és jelentette, Jézus már nincs ott, feltámadt.
Jelképek
A húsvéthoz számos jelkép is tartozik. A legősibb jelkép a bárány, ami Jézust jelképezi. A Bibliában Krisztus előképe volt az a bárány, amelyet a zsidók Egyiptomból való kivonulásukkor ettek, és amelyet naponta feláldoztak a jeruzsálemi templom oltárán. A tojás az élet újjászületésének, a termékenységnek ősi jelképe. Fontos szerepe van a húsvéti étrendben is. Díszítése is régi időkbe nyúlik vissza, a piros szín egyes feltevések szerint Krisztus vérét jelképezi.
A tojások festése, díszítése az egész világon elterjedt szokás. Magyarországon a festett, díszített tojás ajándékozása a húsvéti locsolkodáshoz kapcsolódik. Jóslásra is használták a tojást. Ha nagypéntek éjjel feltörték és egy pohár vízbe csurgatták, a formája megmutatta, milyen lesz a jövő évi termés. Volt, ahol a lányok tojáshéjat tettek a küszöbre húsvét előtti este, hogy megtudják, mi lesz a férjük foglalkozása, mert azt tartották, ugyan az lesz, mint az első férfié, aki belép a házba. A barka is fontos szerepet kapott, különleges gyógyerőt tulajdonítottak neki. A nyúl megjelenése a húsvéti jelképek között a múlt századra tehető, hozzánk német közvetítéssel került. Sokféle magyarázat van arra, mit keres a húsvéti szimbólumok között. Az egyik, hogy éjjeli állat, így összefüggésbe hozható a holddal, ami a termékenység szimbóluma, és amúgy is szapora állat. Mindenesetre a tojást hozó nyúl népszerű lett, már nem is tudnánk nélküle elképzelni a húsvétot.
A húsvét napjaihoz is kapcsolódnak szokások. A húsvétvasárnaphoz az ételszentelés hagyománya tartozott. A délelőtti misére letakart kosárral mentek a hívők, amelyben bárányhús, kalács, sonka és bor volt. A bárány Jézus áldozatát, a bor a vérét jelképezi. A tojás az újjászületés, az egészben főtt tojás a családi összetartozás jelképe. A magyar néphagyomány szerint a családtagoknak együtt kellett elfogyasztaniuk a tojásokat, hogyha valamikor eltévednének az életben, mindig hazataláljanak. Húsvéthétfőhöz nagyon sok népszokás kapcsolódik, például a locsolkodás, a hímes tojás ajándékozása. A víz megtisztító, megújító erejébe vetett hit az alapja ennek a szokásnak, amit később váltott fel a kölnivízzel való locsolkodás.
