1925-ben e napon este 8 órakor indult el a folyamatos magyar nyelvű rádiós műsorsugárzás avatóünnepséggel, majd hangversennyel. Azóta a magyar rádiózás napjaként tartjuk számon december elsejét.
„Barna mahagónidoboz, bűvös szekrény, ékszertartó, zengő kalit, kincseskamra, néha lomtára, papírkosára, szemetesládája, sőt köpőcsészéje mindenféle hangnak, mely a föld és ég között lármáz. Fogom vele az egész világot. Rádióm azonban még hatalmasabb. Az engem fog, aki szintén egy világ vagyok, fog és nem ereszt.”
Kosztolányi Dezső így emlékezett meg arról a speciális kapcsolatról, amely a mai napig tart, és amely 97 éve e napon kezdődött el, amikor is a megnyitó műsorban Demény Károly államtitkár, a korabeli Magyar Királyi Posta vezérigazgatója rádión keresztül szólt a hallgatókhoz a budapesti Rákóczi út 22. szám alatt lévő stúdióból magyar, angol és francia nyelven:
„A magyar Rádióhírmondó budapesti adóállomása, mint a magyar találmányú fémvezetéses Telefonhírmondó utódja, nagynevű elődjének stúdióvá átalakított helyiségéből most kezdi meg hivatalosan működését és rendes programját, amelyet a Magyar Királyi Posta technikai eszközeivel a csepeli állomás útján 546 méteres hullámhosszal szór szét az éterben.”
A műsort az állomás Telefunken gyártmányú 2 kW teljesítményű adója sugározta. Ekkor a rádióadás heti 50 óra volt.
A „barna mahagónidoboz, a bűvös szekrény” ma már egy karóra méretű okos mobileszközben is elfér. Szeretjük, de nem tagadjuk el, hogy a magyar rádiózás ‒ ahogyan valamennyi médiumunk ‒ ért már meg szebb napokat.
„A jelenlegi magyarországi viszonyok nem kedveznek a sokszínű médiának és rendszerszintűen akadályozzák, hogy egyes hangok és vélemények eljussanak a szélesebb közönséghez” egyebek közt ezt hangoztatta a november végi, budapesti látogatása végeztével Teresa Ribeiro, a bécsi központú Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) Médiaszabadság-képviselője. Az EBESZ delegációja kifogásolta többek között az újságírók lehallgatását, a közadatok kiadásának problémás működését, az állami reklámpénzek igazságtalan elosztását, a műsorterjesztésre szolgáló frekvenciák körüli visszásságokat és a közmédia nem megfelelő működését.
