Számos olyan nagyberuházás valósult meg a fővárosban, ami szinte csupán kishírként jelenik meg miközben hosszú évek kitartó munkájának eredményeit hatásvadász nyilatkozatokkal próbálják a „földre söpörni”. Az ellenzék kereszttüzében elsikkadni látszanak olyan lényegi dolgok, mint hogy az „elődök” helyett fejezték be a 4-es metrót. A 3-as metró rekonstrukcióját csak tavaly ősszel tudták elkezdeni, mert először az előző városvezetés adósságát kellett rendezni. Budapest négy évszakos turistaparadicsommá vált. A római-parti gátról mindenre kiterjedő tanulmányterv készül. Hogy csak néhányat említsünk. A vélemények rendszerint többet nyomnak a latban, mint a tények. És ami még nagyobb baj, hogy a véleményeket nagyon sok esetben a tények ismerete nélkül alakítják ki – mondja Tarlós István főpolgármester, akit arra kértünk, fejtse ki álláspontját az aktuális ügyekben, hogy a városrészben élők közbeiktatott, manipuláló „berendezések nélkül” olvashassanak mindezekről.
– A dühöngő, Budapest kvázi visszafoglalását vizionáló balliberális orgánumok számára két lerághatatlannak tűnő csont van, az árvízvédelem és a hármas metró. A Római-partra tervezett védmű esetében is igen érdekes jelenségről beszélhetünk. Van egy rosszhiszemű csoport, melynek tagjai magatartásukkal rengeteg jóhiszemű, ártatlan embert képesek negatív irányba befolyásolni. Még találóbb, ha azt mondom, rémisztgetni, ijesztgetni másokat, egy rendkívül sötét képet felrajzolni eléjük. A budapesti árvízvédelem nagyon komoly kérdés, ezek az emberek pedig nem létező szakmaiságra hivatkozva igyekeznek olyan benyomást kelteni, mintha a jelenlegi városvezetés valamilyen prekoncepció alapján, ismeretlen okból, saját ötletet követve erőltetne egy nyomvonalat a védvonal megépítésére. Szeretném elmondani, hogy ez egyáltalán nem így van!
„Nem főváros-féle nyomvonal lesz”
– Lehet szelektíven idézni különböző időpontokban és helyeken készült szakvéleményekből, de ha tényszerűen nézzük a dolgokat, akkor az igazság mégiscsak az, hogy a jelenlegi városvezetés, ugyanúgy, mint a korábbi városvezetés, a III. kerület vezetői, akadémikusok egy jelentős csoportja, a műszaki egyetem és a vízügyi hatóság szakemberei, mind-mind ugyanazon az állásponton vannak. Tehát a parti védművet támogatják. Nem követelheti senki, hogy a jelenlegi városvezetés és közgyűlés mindezt semmibe véve, egy jó szándékot imitáló, konok, elszánt és frusztrált csoport követelésére valami mást hajtson végre. Ilyen a világon nincs! Mi nem tudunk másból kiindulni, mint az arányosság és az életszerűség elvéből. Egy bizonyos, hogy azok a hangok, melyek szerint a városvezetés tönkre akarja tenni a Római-partot, minősíthetetlen gondolat és kommunikáció. Egyáltalán nem erről van szó, sőt éppen ellenkezőleg! Jelenleg egy mindenre kiterjedő tanulmánytervet készíttetünk a műszaki egyetem szakembereivel, a Nánási út-Királyok útja nyomvonalra, annak minden előnyét, hátrányát, akadályát kifejtve. Hangsúlyozom, hogy nem „Tarlós-féle”, vagy „főváros-féle” nyomvonal lesz, hanem az, amit a szakma a legracionálisabbnak tart és kijelöl. Semmi más rendezőelv nincs. Készülnek a tájtervek, a Duna-part sokkal szebb lesz, mint volt. A tájépítési, a hagyományos sport és rekreációs, ha úgy tetszik, a kultúra tárgykörébe is sorolható funkciónak megfelelő, ezeket elősegítő létesítmények sora lesz a parton. Be fogjuk mutatni az itt élőknek a végleges terveket is. Én csak azt tudom kérni, hogy mindenki ebből ítéljen! Ne üljön fel senki a hecceléseknek, a híreszteléseknek, abból ítéljen majd, amit a saját szemével lát!
A városrészben élő polgárként jól ítélem meg, hogy a heccelők valójában nem csillaghegyiek, de még csak nem is óbudaiak?
– Mint már említettem, van egy nagyon erőszakos és elszánt, szűk kezdeményezői kör. Ennek tagjai ott élnek ugyan, de valószínűnek tartom, hogy valójában nekik nem a csillaghegyi-öböl árvízvédelme a fontos, hanem valamiféle, életük során meg nem élt sikerélmény az, amire áhítoznak. Meg akarnak nyerni valamiféle csatát. Sokkal inkább ez motiválja őket, semmint a szakmai szempontból értelmezhető árvíz elleni védelem. Konok, szervezkedő, Gene Sharp módszereire emlékeztető prekoncepció.
Az ellenzék, amely önmagával is küzd
– És itt jön a politika. Mi is folyik itt tulajdonképp? Ugye 2018-ban parlamenti választások lesznek. Akárcsak az előbbi témában, ugyanaz a mozgatórugó a hármas metró esetében is. Az ellenzék, hozzáteszem most nem az LMP-ről vagy a Jobbikról beszélek, a vidékről lényegében lemondott. Ahol ők még valamennyi esélyt éreznek, az Budapest. Ráadásul az MSZP-seknek és a DK-soknak, akiknek egy jelentős része volt MSZP-s, hogyha tényleg közös jelölteket akarnak indítani, akkor a fővárosban egymáshoz képest is pozícionálni kell magukat. Ezért arra törekednek, hogy minél nagyobbakat mondjanak. Amikor dühödten kiabálják: „ne mutogass vissza”, az azt jelenti, hogy semmiképpen sem akarják, hogy az ő korábban elkövetett mulasztásaikról szó essen. Ők tulajdonképpen így készülnek a parlamenti választásra, általában és egymással szemben is. Hogyha szűkítjük a kört, akkor Budapesten a baloldali mezőnyből egyedül Karácsony Gergelyt tartom fajsúlyos politikusnak. Kimondom kereken, hogy Horváth Csaba hiába pózol, és beszél mindenfélét, rég bebizonyította, hogy alkalmatlan. A baloldal bajban van, nemcsak az én személyem okoz nekik fejtörést, hanem Karácsony Gergely is. Hogyha a kvalitásokat nézem, Horváth Csabának vele szemben nincs semmi esélye. Belső pozícióharc is folyik tehát, ezért igyekeznek minél nagyobbat mondani. Ez rányomja a bélyegét a római-parti védmű kapcsán mondottakra, de még inkább arra, amit a hármas metró kérdésében megengednek maguknak. Amikor égő metrókat vizionálnak, performanszokkal állnak elő és rémisztgetik az embereket, jó néhány jogász szerint jó, ha nem a büntető törvénykönyv határait feszegető kijelentéseket tesznek, Gy. Németh (Matricás) Erzsébettel az élen.
Ön szerint mi a határ? Meddig lehet ezzel még elmenni?
– Mivel hála Istennek soha nem következett be, amit mondogatnak, jósolgatnak, ijesztgetnek, ezért előbb-utóbb az egész igyekezet kontraproduktívvá válhat. Hiába adnak elő performanszokat, tüntetéseket, persze értelmes gondolatok nélkül.
„Nem kezdhettük el előbb a hármas metrót!”
Az ellenzék azt kéri számon, hogy az elmúlt hat évben miért nem történt semmi a hármas metróval?
– Folyik a szerelvények felújítása. Folyamatban van az infrastruktúra kivitelezésének tendereztetése. Nem igaz, hogy nem történik semmi! Még akkor sem, ha egyesek a saját politikai közösségemben is vacakolnak, és hátráltatják a dolgokat, ami nekem nagyon nem tetszik. Hogyne lennének előrelépések, főleg ahhoz képest, hogy az előző városvezetés semmit nem tett az ügyben?
Másfelől a hat év is csúsztatás. Volt egy óriási adósságállomány, amit nem mi halmoztunk fel. Ez összességében 250 milliárd forintot jelentett. Ebből 180 milliárdos tétel volt a városháza adóssága, és további körülbelül 70 a BKV-é. A városháza adósságát 2013-ban vállalta át az Orbán-kormány, a BKV adósságállományát pedig csak 2015 második félévében, ami akkor is még 50 és 60 milliárd forint között járt. Még egyszer hangsúlyozom hogy az adósságokat nem mi halmoztuk fel! Tehát, 2015 őszéig a hármas metróra emiatt semmilyen kötelezettséget nem lehetett vállalni, mert ezt nevezik fedezet nélküli kötelezettségvállalásnak.
Igaz-e, hogy mint az nemrégiben elhangzott, a hármas metró jobb állapotban van, mint ahogy átvette a főváros?
– Meg kell különböztetni az utas- és az üzembiztonságot. Utóbbi szempontjából nincs jobb állapotban. Ez egy nem hivatalos szakértői, szóbeli vélemény. Az utasbiztonság terén valóban jobb a helyzet, mert az utóbbi években sok sínpárt kicseréltettünk már, ami az utasok biztonságát nem elhanyagolható mértékben növelte. Az első alkalommal, amikor a BKV vezérigazgatója az utasbiztonságra nézve negatív vagy fenyegető szakvéleményt kap, abban a pillanatban le fogja állíttatni a metrót, melyhez tőlem megkapja a maximális politikai támogatást. Az a riogatás, amit a DK és az MSZP egyes emberei is megengednek maguknak ebben az ügyben, az nemcsak arcátlan, de rendkívül felelőtlen is.
Durva kommunikációra kell majd készülni
– Az eddigiekhez kapcsolom azt a gondolatot is, hogy szerintem a kommunikációval általában véve valami komoly baj van Magyarországon. A vélemények rendszerint sokkal többet számítanak, mint a tények. És ami még nagyobb baj, hogy a véleményeket nagyon sok esetben a tények ismerete nélkül alakítják ki. Lehet itt írni és mondani mindenfélét. Egy sajátos formában értelmezett liberalizmus Amerikában is elkezdte a haláltáncát járni. Ezért aztán ennek a fajta liberalizmusnak a képviselői Európában, így Magyarországon sem riadnak vissza semmitől, úgyhogy én el vagyok készülve arra, amit megjegyzem mások is megtehetnek, hogy itt a kommunikációban gyalázatos dolgok fognak még történni az elkövetkezendő egy, másfél évben. Olyan dehonesztáló, lekicsinylő, a valósággal köszönőviszonyban sem lévő, cinikus és gunyoros kommunikációra kell felkészülni, amire eddig talán nem volt példa soha.
Az eredményekről
Ha már a kommunikációnál tartunk, melyek azok a beruházások, amelyeket alig vagy csak a hibáit említi meg az ellenzéki média, pedig ön eredményként értékel?
– Például elfelejtik, hogy mi fejeztük be a négyes metrót négy év komoly munkával. Mi fejeztük be, nem pártok és nem parlamenti képviselők. Elvégeztük azt, amit nem mi vállaltunk el. Minden igyekezetünkkel a hármas metró mielőbbi rendbetételén vagyunk. A balliberális média egyik vezető lapjánál legutóbb azt olvastam, hogy nem tudunk eredményt felmutatni, nem maradt itt más, mint ez a hentesmunka a hármas metróval és az árvízvédelemmel kapcsolatban. Pedig én ezeket az ügyeket kiemelkedően fontos dolgoknak tartom. Ugyanúgy, mint számos mást is. Ott van a rengeteg útfelújítás, a margitszigeti projekt, a Fővárosi Állat- és Növénykert fejlesztése, a hatalmas mértékű BKISZ csatornázási program, amit szintén agyonhallgatnak, pedig Budapest csatornázottsága majdnem száz százalékos lett. De említhetném a Fővárosi Vízművek visszavásárlását, a budai fonódó villamost vagy akár a Széll Kálmán tér rendbetételét. Utóbbiról természetesen kizárólag néhány fa kiszáradását hangsúlyozták, már azt sem, hogy újakat telepítettünk a helyükbe. Úgy tűnik, az senkit nem érdekel, hogy a szocialisták „örökifjú” politikusai tíz évig ígérgették a beruházást, aztán mi megcsináltuk. A teljesség igénye nélkül felsorolt projektekkel szemben az előttünk lévő garnitúra mit is tud felmutatni? Egy Combino villamost, meg egy félkész, erőszakos, elhibázott metró beruházást. Lehet itt kétségbeesetten, nagyképűen erőlködni különböző politikai írásokkal, nyilatkozatokkal, égő metrókat vizionálni, és ezeket káprázatos politikai stratégiai ötletnek nyilvánítani, de hosszú távon azért az embereket nem lehet hülyének nézni.
Kevés szó esik a dunai víziközlekedésről és a budapesti turizmus látványos fejlődéséről.
– A dunai kishajók közlekedése beindult, és tovább is szeretnénk bővíteni. Szerepel ennek a ciklusnak a terveiben is, akárcsak a kerületekkel összefogva a kerékpáros fejlesztések, például a BUBI-program. A most szóban forgó kérdésekből is látszik, hogy más sem folyik a balliberális médiában, mint az eredmények elhallgatása, a problémák felfújása és a hagyatékukat tekintve egy dühödt szerecsenmosdatás. Nem mondom, hogy időnként nem bosszant fel, de mindez összességében engem inkább más szórakoztat, mint elkeserít.
Turistaparadicsom szezon nélkül
Talán az mégiscsak feltűnik valakinek, hogy milyen szembeötlően sok a turista a fővárosban?
– Az arculat, a látkép, az egyedi érzés vonzza az embereket. Valószínűleg ehhez van köze a város fejlődésének. A turizmusban ma már nincs egy-egy szezon Budapesten. Csak szezon van. Talán nem csak a véletlen műve az, hogy Budapest a különböző nemzetközi protokoll-listákon jelentős lépésekkel, folyamatosan halad előrehat éve. Nem véletlen, hogy aki pár évet kihagyva a fővárosba jön, az csak dicsérő jelzőket képes használni.
Könnyebb új évet kívánok!
Hogy az interjú végéhez érve személyesebb téma felé forduljunk, hogyan tölti a karácsonyt? Már amennyi publikus mindebből, hiszen nem jellemző, hogy a családjáról beszéljen.
– Annyit elmondhatok, hogy a mi összetartó családunkban a karácsony mindig is jelentős, fontos ünnep volt. Én azt kívánom mindenkinek, így az Óbuda Újság olvasóinak is, hogy békésen, boldogan, szeretetben teljenek az ünnepek. A 2016-os nagyon nehéz év volt. Előfordultak politikai közösségünkben is problémák, belső harcok és időleges szembenállások. Barátságosabb újévben reménykedem. Nem vagyok benne biztos, hogy a 2017-es év könnyebb lesz. Inkább azt mondom, hogy egy kicsivel több nyugalmat kívánok a nemzet fővárosának
Az interjú IDE kattintva, az Óbuda újság 8. oldalán jelent meg.
