„De törzsük már a némaságé.
Magasba mártják arcukat,
feszülten mintha szimatolnák
a messze égi vályukat.
Mert fogadásukra már készen,
akár egy megnyiló karám,
kapuit vadul széttaszítva
sarkig kitárult a halál.”
(Pilinszky János: Harbach 1944)
Január 27-én minden évben annak a hatmillió embernek az emléke előtt hajt fejet a világ, akiket a holokauszt idején elpusztítottak. E napon idézzük fel, hogy 1945. január 27-én az első ukrán front néhány katonája belépett az auschwitz-birkenaui haláltábor kapuján.
A tábor ekkor felszabadult, mégsem tekinthetünk 1945. január 27-re úgy, hogy ezzel az emberiség történetének talán legszomorúbb fejezete is lezárult. Az auschwitz-birkenaui láger az emberiesség elleni bűncselekmények metaforájává vált, fogalmazott korábban dr. Kovács Tamás, a Holokauszt Emlékközpont igazgatója.
A láger felszabadulásának évfordulója az ENSZ határozata alapján vált a holokauszt nemzetközi emléknapjává. Az egyhangúlag elfogadott határozat azt is hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak kötelességük megemlékezni az üldözött és meggyilkolt áldozatokról, valamint oktatási és más programokat indítani annak elősegítésére, hogy a holokauszt emlékezete élő maradjon, és ehhez hasonló népirtás többé ne ismétlődhessen meg.
