Az elismerés méltó személyre talált. Dr. Sasvári Edit felkészült, sokoldalúan képzett művészettörténész. Tanulmányait Budapesten, Pécsett és Bécsben végezte, 1988-tól múzeumi területen dolgozik, 2010-től a Kassák Múzeum vezetője. Kutatásai középpontjában a művészetirányítás kérdései a hatvanas években, valamint a történelmi modernizmus és avantgard kérdései állnak.
Az én múzeumom
– Amikor először foglalkozott komolyabban a „Mi leszek, ha nagy leszek?” kérdéssel, azonnal a művészettörténész pályára esett a választása, vagy voltak más kedvencek is?
– Egészen korán kezdett el érdekelni a képzőművészet. Kisgyerekkorom óta szívesen festettem, rajzoltam, otthon kiállításokat rendeztünk a munkáinkból a testvéremmel. Rengeteg albumunk volt, de amit a legjobban szerettem, az „Az én múzeumom” volt. Talán még sokan emlékeznek erre a füzet-sorozatra, amiben különböző híres művek reprodukcióit kellett beazonosítani a füzetben található leírásokkal. Viszonylag korán körvonalazódott, hogy a képzőművészet, a múzeum világa az, ami leginkább foglalkoztatja a fantáziámat. De ennek ma már nincs igazán jelentősége számomra. Annak viszont igen, hogy az embernek ezen a kérdésen egy életen át kell gondolkodnia.
– Három felsőfokú intézményben is tanult, gazdag ismeretanyaggal vértezte fel magát. Melyik iskolában kapta a legtöbb útravalót?
– Pécsett magyar és történelem szakon tanultam, Budapesten, az ELTÉ-n művészettörténetet, Bécsben múzeumkurátori posztgraduális képzésen vettem részt, jelenleg a disszertációm befejezésén dolgozom, szintén a Pécsi Egyetem modernkori történelem szakán. Mindenhol fontos útravalót kaptam, de ami ennél is fontosabb, hogy több terület szempontjai érvényesülhetnek a munkámban. Kassák sokoldalú művész volt. Író, képzőművész, lapszerkesztő, mozgalomszervező, akinek a tevékenysége érintkezett a XX. század nagy eseményeivel. A Kassák-kép komplexitásának fejlesztéséhez, ahhoz, hogy egymás mellé tudjuk állítani a képzőművész és az irodalmár Kassákot, hogy a különböző természetű aktivitásai összeolvashatók legyenek, jól jön a többirányú háttértudás.
Ha mégis ki kellene emelnem a tanulmányaim közül egyet, akkor a bécsi képzés tapasztalatait említeném, a konkrét múzeumi munkám szempontjából az ott tanultakat tudom a legjobban kamatoztatni. Ezen belül is a szemléletet, komplex látásmódot emelném ki, ami nélkül ma sokkal nehezebben boldogulnék. Mit jelent ez a komplex szemlélet? Lényegében azt, hogy egy muzeológus nem csak a szorosan vett szakterületével foglalkozik, hanem azzal is, hogy azt hogyan lehet társadalmilag hasznosítani. A múzeumi terület világszerte piaci tényező, erős piaci szemlélettel működik. Magyarországon is ezt a szemléletet kellene erősíteni, valódi piaci alapokon.
Modern törekvések
– 2010-től eredményesen vezeti a Kassák Múzeumot. Milyen célkitűzésekkel kezdte tevékenységét?
– A Kassák Múzeum 1976 óta létezik, a Petőfi Irodalmi Múzeum része, tehát nagy múltú intézményről van szó, és az elődeim munkájára jól tudok építkezni. Mégis, különleges volt az a szituáció, amikor elkezdtem a munkámat. A múzeum üres volt, szépen fel volt újítva és ez a kis szerény hely óriási teret adott a képzeletemnek. Lényegében ez volt a legizgalmasabb része a munkának. Elképzelni, hogy milyen intézmény jöhetne itt létre, Kassák személyére építve.
Kassák a magyarországi modernizmus legfőbb és nemzetközileg is ismert képviselője. Kézenfekvőnek tűnt tehát, hogy a minden szempontból aktuális modernizmus-kutatás kiindulópontja legyen. Ugyanakkor elképzelhetetlen volt, hogy egy komplex Kassák-kutatás megoldható lenne a tágabb értelemben vett modernizmus kutatása nélkül. A modernizmust ma már a XX. századdal lezárult kultúrtörténeti korszaknak látjuk, ezért újraértékelése egyike a nagy aktuális problémáknak és a vele foglalkozó kutatási attitűd változóban van. Ennek értelmében mind a Kassákkal kapcsolatos kutatási programot, mind a kiállítási programot a történelmi modernizmus kérdéseinek feldolgozása irányába akartam bővíteni.
A másik fontos szempontom az volt, hogy a magyarországi modernizmus történetének nincsen önálló kutatóhelye, mint ahogyan önálló monográfia sem készült ebben a témában. Kézenfekvőnek látszott egy erre a tematikára profilírozott műhelyt létrehozni a Kassák Múzeum égisze alatt, amely a Kassákkal kapcsolatos kutatások információkat gyűjti és koordinálja. Legfontosabb terveim között szerepelt egy kutató központ létrehozása, amely legfőbb kulcsa lehet a Kassák Múzeum hazai és külföldi pozicionálása és eredményeit kanalizálni lehet a nemzetközi modernizmus kutatás műhelyeihez. Mindezekből a tervekből mára sok minden megvalósult.
A Kassák Múzeum korábban földrajzilag is periférikusnak, lokális kismúzeumnak számított a hazai közönség szemében. Ezt a bizonyos tekintetben „helyiértékűnek” elkönyvelt jellegét az eddigiekben az is felerősítette, hogy a művészet egy viszonylag szűk szeletének a bemutatására vállalkozott, és elsősorban egy rétegízlést kívánt kielégíteni. A külföldi közönség szemében érdekes módon fel sem merül ez a helyiértékűségi szempont. Számukra Kassák a magyar avantgárd emblematikus alakja, és aki szereti ezt a művészetet, eljön a Kassák Múzeumba. Nagyon sok külföldi látogatónk van és az elmúlt években megugrott a szakmai érdeklődés is irántunk. Több kurátor is járt nálunk a New York-i MOMA-ból, kutató Japánból, volt nálunk amerikai múzeumigazgató és észt igazságügyi miniszter. Azt gondolom, hogy Óbuda szempontjából ez felértékelhet bennünket, hiszen a Kassák a kerület más múzeumaiba is bevonzza a külföldieket. Mindig ajánljuk is nekik az óbudai múzeumokat.
Kortárs művészek
– Az évek óta tartó változatos és igényes rendezvények közül melyek aratták a legnagyobb sikert?
– Említettem, hogy a múzeumi program fontos része a történeti modernizmus és avantgárd kérdéseinek kutatása, bemutatása Kassák személyén keresztül. De ugyanilyen fontos a kortárs művészet megjelenítése is, itt elsősorban azokról a magyar és külföldi alkotókról van szó, akik gondolkodásukban közel állnak Kassák szellemiségéhez. A kortárs művészeti programunkkal elsősorban a múzeum társadalmi beágyazottságát szeretnénk erősíteni, és olyan, aktuális kérdésekkel foglalkozni, amelyek ma világszerte kihívást jelentenek a múzeumok számára.
Legutóbb a hajléktalanság kérdéseit tematizáló kiállítást és eseményeket szerveztünk a bécsi SozialMarie programhoz kapcsolódóan, de megemlíthetném mostani kiállításunkat is, a „Jelzés a világba, A Tett, háború, avantgárd, Kassák” címmel, amely Kassák első lapját a 100 éve megjelent Tett-et dolgozza fel. A kiállítást létrehozó fiatal kurátorok, Dobó Gábor, Szeredi Merse Pál és egy fiatal művész, Rudas Klára nem a centenáriumi ürügyet állította a középpontba, hanem a háború természetének sarokköveit, a tömegpropagandát, a nemzetek közötti konfrontációt tápláló sztereotípiákat és Kassák markáns háborúellenes álláspontját. Ez a kiállításunk nagyon népszerű és sikeres a friss megközelítés és az innovatív látvány miatt.
Arra törekszünk, hogy a programjaink egymásra épüljenek és áramvonalas legyen a koncepció. Ősszel a visegrádi országok fiatal kutatóknak rendezünk konferenciát az avantgárd folyóiratok témájában, és programunkba egy francia tudományos szervezet, a CEFRES is bekapcsolódik.
Kultúra, mint stratégia
– Milyennek látja az óbudai emberek művészetek iránti érdeklődését?
– Erre a kérdésre nehéz felelni. Inkább azt látom, hogy Bús Balázs polgármester vezetése alatt stratégiai kérdés lett a kulturális terület folyamatos fejlesztése, a civil kezdeményezések, a sokszínű kultúra támogatása. Ez a Kassák Múzeumnak inspiráló, pozitív versenyhelyzetet teremt. De itt nem csak arról van szó, hogy a kulturális intézményeit ápolja és fejleszti a kerület, hanem a kultúraértelmezés egy innovációs igényből fakadó szélesen értelmezett fogalomként jelenik meg. Kultúra az is, hogy a dolgok hogyan vannak megszervezve, hogyan kommunikál a kerület a lakóival, az intézményeivel. Hogy van erről a területről egy víziója, van hozzá kooperációs készsége és szervezési tehetsége.
– Miben lehetne még előbbre lépni a kerület kulturális életének pezsgőbbé tételében?
– Úgy látom, hogy Óbuda pezsgő kulturális életet él. Van múzeumi negyed, színvonalas zenei, színházi élet. Van kulturális magazinja, van kávéháza, az Esernyős, ami egyfajta kulturális-információs központként működik. Fontos, hogy a kerület ne csak a saját lakóira gondoljon, hanem egy sokkal szélesebb közönséget kínáljon meg a programjaival.
Érdemes meghatározni és azt ügyesen kommunikálni, hogy más kerületekhez képest milyen speciálisat tud nyújtani ebben a kínálatban.
Lovas Albert
