Az előadásban az „író-költő készülő életrajzi regényéből olvas fel részleteket, a zeneszerző-énekes az író-költő Cseh Tamással írt dalait, az író-költővel írt dalait, és hármuk közös dalait énekli. A regényrészletek és dalok fogaskerekekként lendítik egymást tovább és tovább a lélek száguldó országútján”.
Fel tudják idézni az első találkozást Cseh Tamással? Mi volt róla az első benyomásuk?
Másik János: Valamikor az 1970-es évek elején lehetett, amikor barátaim, Novák János és Márta István elhívtak, hogy hallgassam meg őket egy érdekes műsorban, ahol a Cseh Tamás nevű gitáros srácot kísérik. Természetesen elmentem, a műsor nagyon tetszett, utána pedig Novák Jánoséknál volt egy házibuli, ahol improvizáltunk, én is beszálltam egy darabba, ami pedig Tamásnak tetszett. Így ismerkedtünk meg.
Bereményi Géza: Az én első találkozásom Cseh Tamással éjjel kettőkor történt, egy étterembe mentünk egy nagyobb társasággal, ahol fölajánlottam neki, hogy írnék neki magyar dalszöveget, mert hallottam, hogy csak angolul énekel olykor baráti körben. Másnap délután találkoztunk, és írtam neki két magyar szöveget azonnal, majd megbeszéltük, hogy másnap odaköltözöm abba a lakásba, ahol ő lakik. Attól a naptól kezdve rendszeresen írtam neki szövegeket. Jánost később ismertem meg, Tamás meg én szerettünk volna egy énekes-zenész partnert találni, hogy a műsoraink dramatikusabbak lehessenek.
És melyik volt az első dal, amit közösen csináltak? Úgy lettek barátok, hogy közösen elkezdtek dolgozni, vagy azért dolgoztak együtt, mert barátok lettek?
Másik János: Inkább valahogy együtt alakult. Sokat lógtunk együtt Tamással, aztán később Gézával is. A Budapestet írtuk közösen először.
Bereményi Géza: Tamással a mi első dalunk Az ócska cipő című volt. Akkor még nem lehetett tudni, hogy sok évtizedig együtt fogunk dolgozni. Kapcsolatunkra jellemző volt egyébként, hogy már évtizedek óta tartott, amikor Tamás egyszer azzal a véleményével állt elő, hogy én egy kocsmában sem merném hangosan kimondani azokat a véleményeimet, amiket a dalszövegekbe beleírok. Amikor én egyetértettem ezzel, akkor azt a következtetést vonta le, hogy én egy gyáva ember vagyok, aki őt tolja a nyilvánosság elé, hogy ő vigye el a balhét. Erre én emlékeztettem őt arra a kijelentésére, hogy ő évekig énekli a dalokat mire megérti, hogy miről szól a szövegük. És amikor ezt beismerte, akkor én tudatlannak neveztem őt, és végül megállapodtunk abban, hogy a mi dalaink egy gyáva és egy tudatlan ember szüleményei. És jót nevettünk ezen.
A Keresztben jégeső előadásában elhangzanak több korszak emblematikus lenyomatát adó dalok, a Levél nővéremnek, a Levél nővéremnek 2, és Az igazi levél nővéremnek lemezről. Van köztük kedvenc daluk, amit soha nem hagynának ki? És azon csodálkoznak néha, hogy egy-egy daluk egyszerűen nem kopik, nem akar veszíteni a frissességéből, se témájában, se zenéjében?
Bereményi Géza: Nem tudnék kedvencet választani, talán a Százféle változatban az én kedvencem. De mindegyik közös dalunkat szeretem. A sikerükön ma már nem csodálkozom, akkoriban furcsának találtam.
Másik János: Fontos a Budapest, a Budapest 2 és a 3 is, vagy a Presszó, a Keresztben jégeső. Sok dal van, aminek az üzenete fölött nem múlik az idő, én pedig a zenéken is gyakran változtatok a koncerteken. Átformálom őket, bizonyos keretek között, persze, de úgy érzem, szükség van erre, hiszen ahogy múlik az idő, másként szólalnak meg belül.
Bereményi Géza készülő életrajzi regényéből is elhangzanak részletek – új dalok is születtek az előadáshoz Másik Jánostól? Terveznek még közös lemezt, jöhet még újabb Levél?
Másik János: Minden lehetséges. Kifejezetten új dal nem született ugyan az előadásra, de még születhet. Géza több régi dal szövegéhez is hozzányúlt, új részeket írt. Nekem valamilyen módon minden dal minden este új arcát is mutatja , és én magam is azon vagyok, hogy így legyen. Ahogy egykor megszülettek, ugyanúgy bármi lehetséges, amikor együtt vagyunk és jól érezzük magunkat, egyből nekiállunk dolgozni is.
Bereményi Géza: Szerintem is bármi lehetséges a jövőben, ugyanúgy, ahogy eddig.
Van esetleg olyan sztorijuk, élményük, ami Óbudához kötődik?
Másik János: Szeretem a még megmaradt régi házak bájos hangulatát. Krúdy jut eszembe, és még sok minden.
Bereményi Géza: És Óbudán mindig jó közönség szokott lenni.
