Kivételes tehetségét bizonyító alkotásai lassan nyilvánvalóvá tették, hogy a XX. század magyar szobrászatának egyik zsenije él közöttünk. Varga Imre, kilencvenedik évéhez közeledve még mindig dolgozik. Közelgő születésnapja alkalmából ezúttal az őt szerető és tisztelő barátok, kortárs művészek, társművészetek képviselői, a szellemi élet jeles képviselői, közéleti szereplők fogalmazták meg gondolataikat a művészről, amelyet könyvbe szerkesztve személyesen adtak át. Az önkormányzat részéről Szabó Magdolna főtanácsadó köszöntötte az idős, óbudai szobrászt. A Vivát Varga! című könyvben többek között Fekete György, a Magyar Művészeti Akadémia elnöke, Glatz Ferenc történész, a Budapest Galéria volt és jelenlegi főigazgatója és Bús Balázs, Óbuda-Békásmegyer polgármestere is megszólal.
Már 1969-ben Munkácsy-díjjal tüntették ki. 1973-ban Kossuth-díjat kapott, két évvel később érdemes művész lett, 1977-ben – fővárosi köztéri alkotásaiért – a Pro Arte kitüntetést, 1979-ben a kiváló művész címet nyerte el, 1982-ben pedig megkapta a Herder-díjat. Hazai és külföldi tereken és templomokban, középületekben mintegy 300 alkotás látható. Szobrai állnak Belgiumban, Franciaországban, Lengyelországban, Németországban, Norvégiában. Egyedülálló elismerés, hogy Izraelben engedélyezték – a zsidó vallás szokásaival ellentétben – Raul Wallenbergről készült alkotásának felállítását. 1989-ben elnyerte a Francia Köztársaság Művészeti és Irodalmi Rendjének lovagi fokozatát és az Olasz Köztársaság Érdemrendjének lovagi fokozatát, valamint a Lengyel Kultúráért kitüntetést. Siófok és Hajdúböszörmény díszpolgára. 1991 óta az Európai Akadémia tagja. 2001-ben Hazám-díjat kapott. 2003-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend 
Középkeresztjét (polgári tagozat) vehette át, s még ugyanebben az évben a Prima Primissima-díjat is megkapta. 2004-ben Budapest díszpolgára lett. Ez az év még egy kitüntetést hozott Varga Imre életében. Az Egyesült Királyságbeli Portrészobrászok Társasága neki ítélte a társaság legrangosabb emlékérmét a Jean Masson Davidson-díjat.Természetesen Óbuda-Békásmegyer önkormányzata is elismerését fejezte ki, amikor 2006 –ban az Óbuda Kulturájáért Díjat adományozta a művésznek. Az azóta eltelt időben is sorra kapja a különböző díjakat, munkabírása segítette abban, hogy járja a saját útját, keressen új témákat, új technikákat, új anyagokat, hogy művészi elképzeléseit maradéktalanul meg tudja valósítani.
A művész 1983 óta működő kiállítóháza Óbudán, a Laktanya utcában található, ahol rendszeresen hirdetnek különböző alkotói programokat gyermekeknek is. Nem messze a múzeumtól, a Fő tér szomszédságában találkozhatunk egyik legismertebb művével, a köznyelven csak „Esernyősöknek” nevezett szoborkompozícióval. Az igazából Várakozás címet viselő mű négy, bronzból öntött esernyős nőalakot ábrázol.
Hazánk kultúráját képviselő alkotásai megtalálhatók szerte az országban. 1990-ben készült a Mártír emlékmű, melyet a budapesti Dohány utcai zsinagóga kertjében állítottak fel. A hatalmas szomorúfűz vastag bronz fatörzseiből szétágazó a vesszők sokasága és az ezeken lévő számtalan krómacél levél. Minden levél egy- egy áldozat nevét viseli. A fájdalmasan megrendítő emlékmű minden évben gyászszertartás színhelye. De szülővárosában, Siófokon is találkozhatunk szobrával.
A Viva Varga! című könyv megjelenését Óbuda-Békásmegyer Önkormányzata is támogatta.
