Örömteli és ritka eseményen vehettünk részt a mai napon, mikor az önkormányzat nevében dr. Kiss László, Óbuda-Békásmegyer polgármestere virággal köszöntötte Babi nénit 100. születésnapja alkalmából.
Dr. Répásy Lászlóné Babi néni 1919. november 25-én született Rákospalotán. Pár évvel később a család Csillaghegyre költözött. Szülei gyermekkorában elváltak, így Őt édesanyja egyedül nevelte. 9 éves volt, amikor újabb váltás következett be az életükbe és a Kiskorona utcába költöztek. Édesanyja különböző cégeknél vállalt bedolgozói munkát, ezzel biztosítva kettejük megélhetését. Babi néni a Jurányi utcai Felsőkereskedelmi Iskolában érettségizett.
Ezután a Singer és Wolfner Könyvkiadó Vállalatnál helyezkedett el, ahol irodai, hivatalnoki munkát kapott, közel másfél évet dolgozott ott. A Földművelésügyi Minisztériumban folytatta pályáját, ennek köszönhetően ismerkedett meg későbbi férjével dr. Répásy Lászlóval. 1942-ben házasodtak össze, a nászút egy hónapig tartott, a Magas Tátrába utaztak.
Fiatal házasként a Kiskorona utcai lakásban kezdték el közös életüket. Mindketten továbbra is a Földművelésügyi Minisztériumban dolgoztak egy főosztályon, de külön ügyosztályon, hogy a hivatali munkát ne befolyásolja a személyes kapcsolatuk.
Zsuzsa nevű kislányuk 1943-ban született, Babi néni édesanyja ekkor már nem dolgozott, a háztartást vezette és a kisunoka nevelésében segített. A kisgyermekes család a belvárosi Alkotmány utcába költözött.
A jogász végzettségű, 4 nyelven beszélő férj és édesapa a munkájával összefüggésben gyakran utazott külföldre. 1944-ben Svájcba szólították feladatai, ahonnan – sajnos – nem tért vissza Magyarországra. A háborús időszak szétválasztotta a családot. Az Alkotmány utcai lakás a bombázások következtében lakhatatlanná vált, így Babi néni és kislánya visszaköltözött Óbudára a Raktár utcába, majd a Kolosy tér közelében társbérletben éltek.
A Vöröskereszt segítségével Zsuzsa lánya 1948-ban, majd 1957-ben találkozni tudott édesapjával Svájcban, aki ott panzióban élt. A második kiutazás alkalmával a tinilány külföldön maradt, katolikus iskolában nevelkedett. A férj és édesapa 1961-ben elhalálozott.
Babi néni közel 10 évig nem látta külhonba szakadt lányát. Újabb találkozásukra 1967-ben került sor Svájcban, Babi néni és édesanyja kétévenkénti váltásban utazhatott külföldre, ezt kihasználva látogatták Zsuzsát.
Az 1950-1960-as évek társadalmi-, politikai- és rendszerváltozásai erősen hatottak a munkavállalási lehetőségekre. Több cég átalakult és/vagy megszűnt ezen időszak alatt. Ezekkel összefüggésben – Babi néni munkahelye, munkaköre is többször változott.
Ő a kor kihívásainak való megfelelés érdekében folyamatosan képezte magát. Jellemzően exporttal foglalkozó cégeknél dolgozott titkárnőként, az utolsó munkahelye Óbudán volt, ahol terv- és statisztikusként, kötbérügyi előadóként látta el feladatait. Szorgalmas, precíz munkáját, igényes fogalmazásmódját mind főnökei, mind kollégái elismerték. Sajnos betegsége miatt – már nyugdíjazása előtt – leszázalékolták.
Babi néni 97 éves koráig aktívan főzött, önmagát ellátta. Jelenleg mindennapjait korának megfelelő aktivitással tölti. Szívesen TV-zik, örül annak, ha a szomszédok, barátok meglátogatják. Szereti a házias ízvilágot, sok gyümölcsöt fogyaszt. Jó humor és rendszeretet jellemzi. Háziorvosa gondosan és rendszeresen felügyeli egészségi állapotát.
A Svájcban élő családtagok rendszeresen látogatják a mamát, nagymamát, dédnagymamát, hiszen az elmúlt évek alatt fiú unokája és lány dédunokája született. Jelenleg lányával él, aki bevásárol, örömmel főz, vezeti a háztartást és segíti édesanyját a hétköznapokban. Szomszédjaival jó kapcsolatot ápol. Babi nénit büszkeség tölti el, ha családjáról és – többek között – a nemzetközi szinten is elismert karnagy unokájáról beszél.
A család összetartó és gondját viselik a 100. életévét ünneplő Babi néninek, akit barátok, szomszédok is köszöntenek a jubileumi esemény alkalmából.
Dr. Répásy Lászlónénak ezúton is szeretettel gratulálunk 100. születésnapjához és további jó egészséget kívánunk!
