Kossuth Lajos testvérének önfeláldozó, emberséges cselekedete volt az alapköve a hazai ápolás fejlődésének, mely négy évvel megelőzte Florence Nightingale tevékenységét. Kossuth Lajos Országos Főápolói Hivatalt hozott létre és 1849. április 16-án felkérte legkisebb húgát, Zsuzsannát, hogy vegye át a tábori kórházak ápolás felügyeletét:
„Téged, kedves nővérem ezennel az összes tábori kórházak főápolónőjévé kinevezlek.”
Flór Ferenc az egészségügyi osztály vezetője együttműködéséről biztosította az országos főápolónőt, mert látta a közös célokért tett törekvéseit. Kossuth Zsuzsanna töretlenül, de már betegen, nagy akaraterővel, a sebesültek iránti őszinte együttérzéssel járta az országot. Minden kórházat felkeresett, több mint 72 tábori kórház felállításához nyújtott segítséget.
Irányításával pontosan meghatározták a szükséges kórházi felszereléseket, biztosították a gyógyszer és kötszer ellátást, általános érvényű rendszabályokat fogalmaztak meg és betanították az önkénteseket. Kossuth Zsuzsanna olyan szellemi örökséget hagyott ránk, amely a ma és a jövő ápolója számára egyaránt példaértékű. Tárgyi tudása, intelligenciája, kiváló szervező készsége, humánus cselekedete mindenki számára mintaként szolgálhat. Erős intuíciója biztos tudáson és személyes tapasztalatán alapult. Jó kapcsolatteremtő képessége, mások megértése, szakszerű és következetes döntéshozatala bizonyította alkalmasságát az ápolói pályára. Igaz Kossuth Zsuzsanna nem volt szakképzett ápoló, hanem országos jogkörrel felruházott személy, aki a háborús viszonyok alatt teljes odaadással szolgálta a sebesülteket. Kossuth Zsuzsanna végsőkig kitartott a kórházak működése mellett. Munkájának elismerése, hogy a magyar ápolási szakma napjainkig működő intézmény.
Köszönjük az ápolóként dolgozók elhivatott munkáját!
