Szent István királyunk ünnepén évről évre felidézzük államalapítónk intelmeit fiához, Imre herceghez. Az alázatról, a mértékletességről és a szelídségről szóló gondolatai, ma is éppúgy igazak és megfogadandók mint amikor, csaknem ezer éve papírra vetette őket.
„Légy türelmes mindenekhez, nemcsak a hatalmasokhoz, hanem azokhoz, akik nem férnek a hatalomhoz Azután légy erős, nehogy a szerencse túlságosan felvessen, vagy a balsors letaszítson. Légy alázatos is, hogy Isten felmagasztaljon most és a jövőben. Légy majd mértékletes, hogy mértéken túl senkit se büntess vagy kárhoztass. Légy szelíd, hogy sohase harcolj az igazság ellen. Légy becsületes, hogy szándékosan soha senkit gyalázattal ne illess.”
(Szent István király intelmei Imre herceghez: X. fejezet a kegyességről és az irgalmasságról, valamint a többi erényről. Részlet)
A modern állam megalapítója
István az utolsó magyar fejedelem és az első magyar király, aki országát, a magyar törzsek szövetségéből kialakult fejedelemséget, – az akkori fogalmak szerint korszerű – állammá szervezte. Az ezeréves magyar törvénytár pedig az általa alkotott törvényekkel kezdődik.
Az államszervezet kiépítésével párhuzamosan megszervezte a magyar keresztény egyházat. Magyarországon minden év augusztus 20-a, szentté avatásának évfordulója nemzeti ünnep.
Óbuda állami és egyházi központ az ő idejében
Ahogyan azt már több ízben említettük: arról, hogy a mai Óbuda területén működő korabeli intézmények közül melyiket alapította valóban I. István király, nem áll rendelkezésünkre minden kétséget kizáró írott forrás. Így nem tudhatjuk, hogy például a Szent Péter apostolnak szentelt prépostság templomát vagy a Fehéregyháza néven ismert pálos kolostor alapítását szent királyunk kezdeményezte-e vagy a történelmi legendák tulajdonítják-e neki.
Amit azonban biztosan állítanak a történészek, hogy Óbuda a Szent István által szerveződő egységes ország egyik állami és egyházi központja volt. És hozzáteszik, pontosabban Buda, ugyanis egészen 1260 körülig így hívták településünket, az Óbuda név a dokumentumokban egyértelműen a tatárjárás után tűnik fel először.
