Immár második éve, hogy május elsejét nem ünnepelhetjük közösségben. Mégis arra hívunk mindenkit, idézzük fel együtt az egykor e napon történteket. Az ünnepnap 1886. május elsejei chicagói tömeges munkássztrájk emlékét őrzi: a nyolcórás munkaidő bevezetéséért küzdöttek ezen a napon. Szakszervezetek mellett más munkás- és érdekvédelmi szervezetek többnapossá duzzadó tüntetéssorozatán 350 ezer tiltakozó vett részt. A kivezényelt rendőrök több ízben nyitottak tüzet a tüntetőkre.
Ám a törekvéseket nem sikerült elhallgattatni: a chicagói események negyedik évfordulóján a munkások együtt vonultak az utcára a nyolcórás munkaidő bevezetéséért, ahol ez még nem valósult meg, és már ekkor elhangzott, hogy nemzetközi szolidaritásukat fejezik ki ily módon. Az Egyesült Államokban már egy évvel később, 1891-ben hivatalos ünnep lett május elseje.
Ahogyan tavaly, az idei esztendőben is igen időszerű, hogy szolidaritásunkat is kifejezzük a nehéz helyzetben lévő munkavállalókkal. Azokkal, akik a járvány miatt veszítették el munkahelyüket, vagy kényszerülnek fizetés nélküli szabadságra. És szintén szolidaritásunkat érdemlik azok, akik a veszélyhelyzetben is értünk dolgoznak: az oltóközpontokban, a közösségi közlekedésben, a boltokban, a gyermekintézményekben és még megannyi helyen biztosítják élhető mindennapjainkat. Köszönjük a helytállásukat.
Május elsején a katolikus egyház is ünnepel, nem teljesen függetlenül e nap történelmi hátterétől. Hiszen az ács Szent József, a munkások védőszentje előtt fejezik ki tiszteletüket e napon a hívek.
Mindezek mellett szép népi hagyományok is kapcsolódnak május elsejéhez. Köztük a májusfa állítása is: szalagokkal feldíszített fát állítottak a szeretett lányok kerítése mellé a legények. E kedves szokás több hazai településünkön a mai napig él.
