„Mondtál egy szót, mit csak én énekelhetek. Bár régen volt már az, hogy szerettelek.” Énekelte Bódy Magdi a Hová mész? című híres slágerében. E kérdést valójában önmagának tette fel az énekesnő, hiszen a Magyar Rádió és Televízió gyermekkórusából indult és csak nem minden kontinensen énekelt, sikerrel, Kanadában a Legjobb dzsesszénekesnő címet is elnyerte. Így, ha valaki, hát ő bizonyosan tudja, mit jelent elmenni és visszajönni, útra kelni és hazatérni. A hazatalálás örömét magyar közönségéhez az Óbudai Társaskör színpadán újra és újra átélhette, átélheti. S ebben az örömben már nem csak hallgatóiként, hanem a vele készült interjú olvasóiként is osztozhatunk.
Olyan filmek zenéjét, mint a Sátántangó vagy A torinói ló jegyzi Víg Mihály (utóbbi alkotásáért az Európai Filmdíj „legjobb zeneszerzője” címre is jelölték). Sokunk számára neve mégis az Európa Kiadó, a Trabant vagy a Balaton együttesekével nőtt össze, a nyolcvanas évek hivatalos világában üldözött, az azon túliban ikonná vált formációkéval. „Egy érdekes zenei korszaka volt a könnyűzenének, aminek nem akartan, nem tudón, végül a kiradírozhatatlan szereplője lettem,” kommentálja e tényt a művész, aki identitásáról így vall: „Nyugodtan számíthatom magam tősgyökeres óbudainak.” A vele készült interjú külön érdekessége, hogy beszélgetőpartnere Bárdos-Deák Ágnes énekesnő, az underground szubkultúra szintén meghatározó alakja.
Ki barátként, ki alkotótársként, megint más a közös múlt szemtanújaként emlékezik meg a lassan négy esztendeje elhunyt Esterházy Péter íróról, 70. születésnapja alkalmából a tavaszi Óbudai Anziksz hasábjain. És van, aki testvérként és sportbéli küzdőtársként. Egy személyben. Esterházy Márton, huszonkilencszeres válogatott labdarúgó fivérével legendás csatárkettőst alakított a Csillaghegyi Munkás Testedző Egyesület csapatában, s juttatta bajnoki címhez azt. Családi történetek, sportlegendák, fiútestvéri adomák kelnek életre itt. „Minden mondat mögött van valami, akár hallatszik, akár nem,” ahogyan maga az író fogalmazott egykor.
