Kerületünk kulturális magazinjában számtalan érdekes témáról olvashatnak.
Húsvétkor nemcsak a locsolkodásnak, tojásfestésnek, sonkahabzsolásnak van itt az ideje, nem csupán a természet újjászületését ünnepeljük, de voltaképp a saját lelki megújulásunkat is.
Óbudán van Budapest legrégebbi ókeresztény kápolnája, református temploma és zsinagógája, és ha hozzávesszük a kora középkori templomok időnként pincékben, közterek alatt megbúvó maradványait is, felmerülhet bennünk a gondolat, hogy van itt ezen a tájon valami, ami kedvez a szakrális terek kialakításának. Vagy az is lehet, hogy az itt élő emberek kötődtek mindig különösen erősen a vallási közösségükhöz.
Így vagy úgy, érdemesnek tűnik megvizsgálni az óbudai hitéletet: a tavaszi Anziksz cikkei között vannak olyanok, amelyek történeti szempontból mutatják be az egyházakat, vannak építészeti megközelítésűek és a jelen vallási közösségei közül is felkerestünk néhányat.
A hitélethez szorosan kapcsolódó temetkezés történetét is elmeséljük a rómaiaktól egészen mostanáig.
A címlapon Kondor Béla A szentek bevonulása a városba című, 1971-es képének, a BTM Kiscelli Múzeum Fővárosi Képtára félve őrzött remekművének részlete látható.
Az Esterházy-család két tagját – Miklóst, a meseírót és Marcellt, a képzőművészt – is megkérdeztük, mit kezdenek a családi és római fürdői örökséggel, hogyan hat alkotásaikra, hogy innen indultak. Nyáry Krisztiánnal a társasköri produkció, a Himnusz történetét bemutató, Bősze Ádámmal közös zenés estjük kapcsán beszélgettünk vallási közösségeken átívelő nemzeti identitásról. Az idei év egészen erősnek bizonyult Óbudán kiállításokban, többek között beszámoltunk a Kiscelli Múzeum elképesztően érdekes, Mácsai István képzőművészeti újrafelfedezését lehetővé tévő tárlatáról, valamint a Kassák Múzeum újzenei kísérletekről szóló, egyszerre történeti és mai, a befogadót is alkotó partnernek tételező kiállításáról. Új év, új novellisták: ebben a számban mutatkoznak be a 2023-as év állandó szerzői egy-egy írással: Szeifert Natália, Nagy Gerzson és Zoltán Gábor.
Nagy László: Adjon az Isten
Adjon az Isten
szerencsét,
szerelmet, forró
kemencét,
üres vékámba
gabonát,
árva kezembe
parolát,
lámpámba lángot,
ne kelljen
korán az ágyra hevernem,
kérdésre választ
ő küldjön,
hogy hitem széjjel
ne dűljön,
adjon az Isten
fényeket,
temetők helyett
életet –
nekem a kérés
nagy szégyen,
adjon úgyis, ha
nem kérem.
