Nehéz visszafogottan írni a kezünkben tartott magazinról, mert ismét hetekre szóló, különlegesnek és szépnek mondható olvasnivaló csemegékkel látja el gyarapodó közönségét az Óbudai Anziksz téli lapszáma. Nem túlzás az állítás, mint ahogy az sem, hogy egyszer végre már olyan jó lenne hátulról áttekinteni a magazint, a bridzstől és a sakkrovaton át a többiig, mert megérdemlik, de a címlap valahogy soha nem engedi ezt.
Na de hogy kerülnek a csizmák a címlapra? Valahogy úgy, hogy Ország Lili színeit kikeverte és megfestette, a tüdőgyógyász főorvos a gyűjteményébe hazavitte, a Fővárosi Képtár Kiscelli Múzeuma rendelkezésre bocsátotta, az Anziksz egy icike-picike szeletét feltálalta, s mi most itt Óbudán mind szépen elfogyasztjuk. Ne menjünk most ebbe mélyebben bele, de ezek a csizmák mintha funkcióikon túl is viszonyban lennének egymással, másképp talán a jobb alsó sarokban árválkodó, amely ugyancsak vágyni látszik feljebb kerülni a többiekhez.
Óbudaiak és helytörténetük
Azt mondhatná az ember, hogy e lapszámban erős a zenei vonulat, de aztán rá kell jönni, hogy az irodalmi, a képzőművészeti, a helytörténeti is az. Utóbbira példa Lassányi Gábornak a fémkeresős aquincumi kutatásokról; Benyóné dr. Mojzsis Dórának a több mint száz évig Óbudán működő, Hüttl Tivadar által alapított európai hírű porcelángyártásról; valamint Csontó Sándornak a Margitsziget keresztapjáról, a legmagyarabb Habsburgról, József Károly főhercegről közölt cikke. Ugyancsak ide sorolható Szedlmajer László megemlékezése a Budapesten először 1933-ban Óbudán, a Vörösvári út és a Bécsi úti temető között elindult trolibusz közlekedésről; vagy Zeke Gyulának a Hajak útján szerzett benyomásairól, azaz a csillaghegyi Mátyás király útjának kiesebb felén található egykori fodrászüzlet képéről szóló prózája. És jó okkal ide számíthatjuk a Kassák Lajos munkásságát számba vevő írást is, amelyben a költő, író, festő és irodalomszervező lapkiadó tevékenységét, az avantgárd hálózatok kapcsolatépítési stratégiáit veszik számba a múzeum kutatói, Dobó Gábor, Sasvári Edit és Szeredi Merse Pál; vagy akár Dohi Gabriella írását a Vasarely Múzeum február végéig nyitva tartó időszaki kiállításáról.
Zene- és képzőművészet
A zenei írások közül az egyik a 25 éves Óbudai Danubia Zenekar alapítójával, Héja Domonkossal folytatott beszélgetés, amelyben a karmester eddigi életútjáról, pályájának állomásairól vall. A másik a Balázs János zongoraművésszel készített interjú, amelyben a február 17–25 között megrendezésre kerülő IV. Cziffra György Fesztivál új helyszíneként az Óbudai Társaskör is szerepet kap. Harmadikként egy zongoraművész – akinek neve a komolyzenét kedvelők közül is csupán egy kisebb körnek cseng ismerősen –, Földes Andor portréja rajzolódik ki.
A képzőművészet most is látványos szerepet kap a magazinban. Tandori rajzairól majd essen szó még később, de a Levendel-gyűjteményről, dr. Levendel László tüdőgyógyász főorvos képzőművészeti hagyatékának keletkezéséről, a XX. század közepének egyik legkülönlegesebb magyar műgyűjteményének tartalmáról mindent megtudhatunk Sípos László írásából, illetve az anyagból kiváló illusztrációk láthatók az Anzikszban. Ugyancsak ragyogó grafikákkal és alkotójukkal, Dámosy Gézával ismerkedhetünk meg az Anziksz hasábjairól Szántó András jóvoltából.
Irodalmunk, örökségünk
Irodalmi ínyenceknek is csemege a Tandoriról szóló írás, amely a költő, író, műfordító, rajzoló nyolcvanadik születésnapjára megjelent Nincs beszédülés című kötetét mutatja be. A könyv lapjain a Tandorinak kedves írók regénybeli szereplői jelennek meg rajzokon. Az Óbudai Anziksz olvasóinak Tandori Dezső rajzokat és szövegeket küldött, s egy rövid bevezetőt írt hozzánk, mintegy folytatva könyve utolsó rajzát. „A rajzok, mondom, csak kitekintések, nem hű portrék. Jellegek. Magányom oldói. Tartozásom lerovói; a sok ló, mackó, madár után: emberek. Izgalmas nekem” – írja Tandori.
Gyimesi László a kötött formát, a hexametert és Nagy Gábor Miklós új kötetét méltatja időnként hexameterben, tegyük hozzá mindjárt – ha hangunk döcögős is –, nyújtva kezét feléjük befogadó gratulációra. Ugyancsak figyelemre méltó, hogy az egyik idézett versben kétszer is előfordul Szentkuthy Miklós, akinek van óbudai kötődése szintén, de születése és halála tavalyi kettős évfordulója mintha csendben telt volna.
Ugyancsak Gyimesi László enged betekintést abba, hogy miként is születnek a Részlet egy soha el nem készülő regényből című folyama „fejezetei”, míg Tass Bálint két novellával jelentkezik. Nem hagyhatjuk ki Féja Endre gyönyörű írását a magunk köré gyűjtött vagy egyszerűen csak megörökölt mindennapi tárgyakról, a hozzájuk kapcsolódó, múltat idéző gondolatainkról, az ő személyes történeteiről, kötődéséről, „…amely értéket nyújt, belső erőt ad, kapocs egykori és mostani szeretteimhez, tartalmasabbá teszi az ember életét”.
Múlt és jelen Óbudán
Mindezeken túl pedig olvashatnak még beszélgetést egy Zsigmond téri ház pincéjében született ostromnapló írójával, vagy visszaemlékezést Boga Bálint belgyógyász, geriáter és onkológus főorvostól, aki eddigi életének 80 évéből 63-at Óbudán töltött. Szintén beszélgetést közöl az Anziksz Óbuda neves művészházaspárával, a Rómaifürdőn, majd aztán Csillaghegyen élő Hámori Ildikóval és Szinetár Miklóssal, a fotóművész, fotóriporter, szerkesztő és újságíró Markovics Ferenccel, az író Al Ghaoui Hesnával, az író, költő, kritikus Kanizsa Józseffel, aki egyben az Óbudán működő Krúdy Gyula Irodalmi Kör titkára is.
Eddigi pályájáról és az óbudai néptáncéletről beszél Csiki Gergely néptáncpedagógus, aki testvérével együtt a Göncöl Néptáncegyüttes megalapítója, valamint visszaemlékezést olvashatunk Képes Gábor tollából a tavaly elhunyt Simonyi Endréről, aki a személyi számítástechnika egyik hazai úttörője, és az Óbudai Egyetem oktatója volt.
Kint és bent az Anziksszal
A sportrovatban ezúttal Csobánkára, a Pilis gyöngyszemére és az onnan adódó pazar kilátásokra hívja fel a figyelmet Galgóczi Tamás. A sakkban a leginkább Schnellezést és sztorizást kedvelő Füstér Gézáról és az egyik legnagyobb magyar sakkozóról, Benkő Pálról, kettejük kémtörténetbe illő találkozásáról és nagy mérkőzéseikről számol be Kemény Vagyim, míg a bridzsjátékban az átmenetek fontosságáról, azok biztosításáról Hajlik Gábor.
Van tehát mivel elütni a télből még hátralevő hetekben a kinti hidegből meleg szobába vágyó, az olvasó lámpa meghitt fényéhez ragaszkodó óbudaiaknak az estéjüket, akik az Anziksz olvasását választják.
Bodzay Zoltán
