Mint ércbe öntött örökkévalóság
Uralkodik a tér, idő felett,
Míg útjukat a semmiségbe róják
Az eljövő s eltűnő emberek.
Alatta háborúk és forradalmak
Tombolnak és csitulnak, ő marad,
Az ellenségnek és a hatalomnak
Ő nem hajol meg, áll az ég alatt.
Galambok szállanak vállára néha,
Vagy rárepül a keselyű, a héjja,
Ő egykedvű, nyugodt és mozdulatlan.
Napfény csókolja és vihar veri,
Diadal és bukás mindegy neki,
Mert ő az eszme és ő halhatatlan!
Juhász Gyula A szobor című versével idézte fel Forgách Réka, Ugray György szobrász dédunokája a művész munkásságát az emléktáblájánál tartott koszorúzással egybekötött megemlékezésen.
Szobrai gazdagítják Óbuda kulturális örökségét
Ötven évvel ezelőtt, 1971. november 21-én hunyt el Ugray György szobrászművész, aki csaknem harminc esztendőn át, haláláig Óbudán élt és alkotott. Őszintén kötődött a kerülethez, elköteleződött a helyi kultúra és hagyományok ápolása mellett.
A tehetséges, termékeny művész sokféle műfajban kipróbálta magát, több munkája ma is gazdagítja kerületünket, köztük az Óbuda című szobra a Kórház utcában áll, az Első anyaság című pedig a Szent Margit Kórház szülészeti osztályán.
Tehetségére hamar felfigyeltek
„Ugray György szobrász évtizedeken át az értékteremtés mellett köteleződött el. Művész lévén alkotásaival gazdagította a magyar és a helyi kulturális kincsestárunkat – mondta dr. Kiss László polgármester beszédében a Kórház utca 1. szám alatti emléktáblánál tartott, koszorúzással egybekötött ünnepségen. – Köszönjünk Ugray Györgynek, hogy példát mutatott abban, hogy a magunk helyén, a magunk hivatásában hogyan tehetünk a legtöbbet a helyi közösségért, hogy majd az örökség, amit magunk után hagyunk, mindannyiunkat gazdagíthasson. Ez az igazi, a szó legnemesebb értelmében vett lokálpatriotizmus.”
Forgách Kinga dédapja életútját felidéző írását szintén dédunoka, Forgách Márton olvasta fel a megemlékezőknek. Ugray György leszármazottai a művész pályájának kezdeteit is felelevenítették: „1930-ban felvételt nyert az Iparművészeti Főiskolára, utána pedig a Képzőművészeti Főiskolán folytatta tanulmányait, Bory Jenő tanítványa, majd tanársegédje lett. Tehetségére hamar felfigyeltek, az 1937-es párizsi világkiállításra például ő tervezhette meg Budapest két plakátját. 1940-ben állami ösztöndíjat kapott a Római Magyar Akadémiára, ami nagy hatással volt munkásságára.”
Kiállításon mutatjuk be bronzalkotásait
Ugray Katalin, a szobrászművész unokája személyes emlékeket osztott meg a megjelent családtagokkal, barátokkal, ismerősökkel, művésztársakkal és tisztelőkkel: „Ma is fülemben csengenek szavai, amikor mesélt nekem, egész életében megőrizte az ízes magyar nyelvet, amelyet gyermekkorában tanult a Kis-Küküllő mentén. S más kincseket is kaptam tőle, szintén életre szóló élményeket: mintázhattam, faraghattam vele óvodáskoromban, apró szerszámokat készített az én apró kezeimhez méretezve, hogy együtt alkothassak vele. Ezekből a közös emlékből a mai napig energiát gyűjthetek.”
Az érdeklődő vendégek az emléktábla megkoszorúzása után együtt sétáltak át a Fő téri Óbudai Múzeumba, ahol szintén a mai naptól látható Ugray György kiállítása. A múzeum bronzalkotások bemutatásával tiszteleg a művész előtt halálának 50. évfordulóján, ezek: Fekvő nő lepellel (1960), Háború és Béke (1965), Fekvő nő tükörrel (1960). Az alkotások 2022. február 16-ig láthatóak.
Forgách Réka, Ugray György szobrász dédunokája Juhász Gyula gyönyörű versével emlékezett
Dr. Kiss László polgármester ünnepi beszédében a lokálpatrióta művész alakját idézte fel
Egy másik dédunoka, Forgách Márton olvasta fel Forgách Kinga dédapja életútját felidéző írását
Ugray Katalin, a szobrászművész unokája személyes emlékeket hozott el nekünk
Forgách Réka és dr. Kiss László együtt helyezték el a tisztelet koszorúját az egykori otthon és alkotóműhely épületénél
Az emléktábla a művész fia, ifjabb Ugray György alkotása, aki maga is szobrász lett
