Március 13-án az óbudai küldöttséget Varsóban, a városházán fogadta a lengyel testvérváros, Bemowo korábbi polgármestere, jelenlegi főpolgármester-helyettese, Jaroslaw Dąbrowski. A hivatalos ünnepség Petőfi Sándor tavaly felavatott szobrának megkoszorúzásával vette kezdetét. Bús Balázs és kísérete ezután Albert Stoma jelenlegi polgármesterrel találkozott, kivel együtt koszorúzták meg Bem József szobrát.
Óbuda-Békásmegyer és Varsó Bemowo kerületének képviselő-testülete 2010-ben közösen alapította meg a Bem József Díjat, mely különösen a tudomány és oktatás, kultúra, sport és turisztika, gazdasági kezdeményezés, közélet területein végzett tevékenységért ítélhető oda. A Bem József Díj évente adományozható lengyel részről egy és magyar részről egy fő részére. A 2014-es évben a Bem József Kuratórium magyar részről Tirts Tamást, lengyel részről Jaroslaw Dąbrowskit javasolta a Bem József Díjra. Az ünnepélyes díjátadót a Bemowoi Kulturális Központban rendezték ahol Bús Balázs polgármester beszédében így fogalmazott:
Mai ésszel alig érthető az a támogató szerepvállalás, melyet osztrák, horvát, szerb és lengyel származású főtisztek, tábornokok tanúsítottak a magyarok ügye melletti kiállásukkal. Bátorságuk azonban vitathatatlan, s ezért ma is köszönettel tartozunk. A lengyel és a magyar történelem számos hasonlóságot mutat. Volt időnk arra, hogy megtapasztalhassuk, milyen is az élet két nagyhatalom, az orosz és a német érdekszféra közé szorulva. 1848-ban a cári orosz birodalom okozta végül szabadságharcunk bukását, a II. világháború előestéjén pedig a német-szovjet paktum a lengyel államiság megszűnését. A múlt eseményein azonban nem lehet változtatni, s adottságként kell elfogadni a földrajzi helyzetet is. A 25 évvel ezelőtt elnyert szabadságunkra visszatekintve feltehetjük a kérdést: bár szabadok vagyunk, de vajon függetlenek is? Lehetünk-e függetlenek abban a XXI. századi Európában, ahol a pénztőkének nagyobb a kényszerítő ereje, mint a fegyvereknek? Úgy gondolom, minden okunk megvan arra, hogy elővigyázatosak legyünk, hisz e térségben, államaink számára valós fenyegetettséget éppen az adósság és az energiafüggőség jelent. Ma is nagyhatalmak árnyékában élünk.
Magyarországon a 2014-es esztendőben három választást is tartanak. Ám alakuljon bárhogy is a helyhatósági választás eredménye, az Óbuda-Békásmegyer, illetve Varsó-Bemowo közötti jól működő, a kölcsönös előnyökön alapuló kapcsolatot a jövőben nem fogja befolyásolni. Mindezt azoknak a politikusoknak és a két hivatalt irányító szakembereknek köszönhetjük, akik részt vállaltak a közös programokból, a tanulmányi versenyek megszervezéséből és a diákok csereüdülésének összehangolásából. Erőfeszítéseikért elismerésemet szeretném kifejezni. Amikor Petőfi, Kossuth, Batthyány és Bem, valamint a többi ismert és névtelen hősének emléke előtt tisztelgünk, már egy szabadabb nép tagjaként tehetjük. Másfélszáz évvel ezelőtti áldozatvállalásuk nem volt hát hiábavaló. Amint azt a forradalom költője, Petőfi Sándor A magyarok Istene című versében meg is jövendölte:
Élni fogsz, hazám, mert élned kell… dicsőség
És boldogság lészen a te életed…
Az óbudai küldöttség másnap, a hazautazás előtt látogatást tett a varsói új zsidó múzeumban.
Eközben Óbudán is megemlékeztek a nemzeti ünnepről. Az Óbudai Társaskörben az Óbudai Danubia ünnepi koncertje előtt Menczer Erzsébet mondott beszédet.
“Bármily szerencsétlen helyeztetésű legyen is az ország, bármily láncok által legyen is lebilincselve a nemzet, előbb-utóbb mégis szabadabb létre vív, ha lakosaiban a polgári erény tiszta vére buzog” – írta gróf Széchenyi István.
Ez a polgári erény mai olvasatban is azt jelenti, hogy kézbe vesszük saját ügyeinket, és azokat a kor követelményeihez igazítva új irányt szabunk közös dolgaink folyásának.(…) Úgy gondolom, hogy az 1848-as forradalom ereje és sikere az addig példátlan akarategységben rejlett. Az ország megújításáért és fejlődéséért a lehető legszélesebb körű összefogás jött létre. Ott találjuk támogatói között a fiatalságot, számos arisztokratát, kisnemeseket, a szabadságharc vezetői között pedig horvát, szerb és lengyel származású főtiszteket, tábornokokat. Amikor tehát őket ünnepeljük, ezt Magyarország újbóli megerősödésének és felemelkedésének reményében tesszük. Mi abban bízunk, hogy új, közös céljaink ismét eggyé kovácsolnak bennünket, és így, közös akarattal beteljesíthetjük a szabadság és a függetlenség ’48-as eszméjét.(…)
Lehet ma ünnepelni kokárdával, de lehet anélkül is. Lehet beszélgetéssel, lehet csöndes tűnődéssel. Gyerekeinknek mondott Arany János-verssel vagy néma főhajtással. Csak egyet nem lehet: elfeledni vagy megtagadni 1848 örökségét.
Az önkormányzat hivatalos megemlékezését az Együtt-PM óbudai tagjai tüntetéssel próbálták megzavarni.
A nemzeti ünnepen, március 15-én Budapesten folytatódott az 1848-49-es forradalom és szabadságharc évfordulója alkalmából tartott közös lengyel-magyar program. A lengyel vendégek részt vettek a Kossuth téren kezdődött és a Múzeumkertnél folytatódott állami ünnepségen, majd délután a Bem-szobornál tartott megemlékezésen.
Az ünnepségen megjelent Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter, Tarlós István, Budapest főpolgármestere, Rychard Kapuscinski, a Gazeta Polska Klubok elnöke, Thomas Sakiewicz, a Gazeta Polska főszerkesztője, Csizmadia László (CÖKA-CET), Sutarski Konrád, a Lengyel Kulturális Intézet igazgatója, Oláh János a Magyar Írószövetség részéről, Goór Csaba és Gárdos Pál önkormányzati képviselő, valamint a kormány képviseletében.
Március 16-án vasárnap ünnepi szent misét tartottak a Budapest-Belváros Nagyboldogasszony Főplébánia-templomban, majd délután koszorúzással egybekötött megemlékezést a Katyini emlékműnél Thomas Sakiewicz, Rychard Kapuscynski, Bús Balázs, Óbuda polgármestere és Menczer Erzsébet, országgyűlési képviselőjelölt részvételével. Beszédet mondott Sutarsi Konrád, a Lengyel Kulturális Intézet Igazgatója és Bús Balázs polgármester.
A lengyel-magyar közös programot minikonferencia és irodalmi délután zárta magyar írók és költők részvételével, a Magyar Írószövetség székházában.
